HU/SB 3.27.6
6. VERS
- yamādibhir yoga-pathair
- abhyasañ śraddhayānvitaḥ
- mayi bhāvena satyena
- mat-kathā-śravaṇena ca
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yama-ādibhiḥ—a yamával kezdődően; yoga-pathaiḥ—a yoga-rendszer által; abhyasan—gyakorolva; śraddhayā anvitaḥ—nagy hittel; mayi—Nekem; bhāvena—odaadással; satyena—vegyítetlen; mat-kathā—a Rólam szóló történetek; śravaṇena—hallgatva; ca—és.
FORDÍTÁS
Az embernek a yoga-rendszer szabályozó folyamatát követve hitre kell szert tennie, s azzal, hogy Rólam énekel és Rólam hall, fel kell emelkednie a vegyítetlen odaadó szolgálat síkjára.
MAGYARÁZAT
A yoga gyakorlásának nyolc szintje van: yama, niyama, āsana, prāṇāyāma, pratyāhāra, dhāraṇā, dhyāna és samādhi. A yama és a niyama azt jelenti, hogy a szabályozó folyamatot a szigorú szabályok követésével végezzük, az āsana pedig az ülőhelyzetekre vonatkozik. Ezek segítenek abban, hogy az ember a hit szintjére emelkedjen az odaadó szolgálatban. A testgyakorlatokból álló yoga nem a végső cél. A valódi cél az, hogy rögzítsük és szabályozzuk az elmét, s hogy felkészüljünk arra, hogy nagy hittel végezzük az odaadó szolgálatot.
A bhāvena vagy bhāva nagyon fontos tényező a yoga gyakorlása során, illetve minden lelki folyamatban. A bhāva jelentését a Bhagavad-gītā magyarázza el (BG 10.8). Budhā bhāva samanvitāḥ: merüljünk el a Kṛṣṇa iránti szeretet gondolatában. Amikor tudjuk, hogy Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége a forrása mindennek, s minden Belőle árad (ahaṁ sarvasya prabhavaḥ), akkor megértjük a Vedānta aforizmáját (SB 1.1.1): janmādy asya yataḥ („mindennek az eredeti forrása”), s elmerülhetünk a bhāvában, ami az Isten iránti szeretetet megelőző szint.
Rūpa Gosvāmī nagyon szépen elmagyarázza a Bhakti-rasāmṛta-sindhuban, hogyan lehet elérni ezt a bhāvát, az Isten iránti szeretetet megelőző szintet. Azt mondja, hogy az embernek először hitet kell kifejlesztenie (śraddhayānvitaḥ). Hitre az érzékek szabályozásával tehetünk szert, akár a yoga gyakorlása révén, követve a szabályozó elveket és gyakorolva az ülőhelyzeteket, akár azáltal, hogy közvetlenül a bhakti-yogát végezzük, ahogyan azt az előző vers javasolta. A bhakti-yoga kilenc eleme közül az első és a legfontosabb az, hogy énekeljünk az Úrról és halljunk Róla. Ez a vers szintén említést tesz erről. Mat-kathā-śravaṇena ca. Hitre a yoga-rendszer szabályozó elveinek követésével is szert tehet az ember, s elérheti ugyanezt a célt pusztán azzal is, hogy az Úr transzcendentális cselekedeteiről énekel és hall. A „ca” szónak jelentősége van. A bhakti-yoga közvetlen, míg a másik közvetett folyamat. De egyetlen közvetett folyamat követésével sem érhetünk el sikert, ha nem fogadjuk el teljesen az Úr dicsősége hallgatásának és éneklésének közvetlen folyamatát. Ezért használja a vers a satyena szót. Ezzel kapcsolatban Śrīdhara Svāmī megjegyzi, hogy a satyena jelentése, niṣkapaṭena, azaz „kétszínűség nélkül”. Az imperszonalisták kétszínűek. Néha úgy tesznek, mintha odaadó szolgálatot végeznének, de végső soron arra vágynak, hogy eggyé váljanak a Legfelsőbbel. Ez kétszínűség, kapaṭa. A Bhāgavatam ezt nem engedi meg. A Śrīmad-Bhāgavatam már az elején egyértelműen kijelenti (SB 1.1.2): paramo nirmatsarānāṁ — „Ez az írás, a Śrīmad-Bhāgavatam azoknak szól, akik teljesen mentesek az irigységtől.” Ugyanezt a gondolatot hangsúlyozza ez a vers is. Ha az embernek nincs teljes hite az Istenség Legfelsőbb Személyiségében, s nem merül el teljesen az Úr dicsőségének hallgatásában és éneklésében, nincs esélye a felszabadulásra.