HU/SB 3.28.23


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


23. VERS

jānu-dvayaṁ jalaja-locanayā jananyā
lakṣmyākhilasya sura-vanditayā vidhātuḥ
ūrvor nidhāya kara-pallava-rociṣā yat
saṁlālitaṁ hṛdi vibhor abhavasya kuryāt


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

jānu-dvayam—a térdekig; jalaja-locanayā—lótuszszemek; jananyā—anya; lakṣmyā—Lakṣmī által; akhilasya—az egész univerzumnak; sura-vanditayā—a félistenek által imádott; vidhātuḥ—Brahmānak; ūrvoḥ—a comboknál; nidhāya—elhelyezkedve; kara-pallava-rociṣā—ragyogó ujjaival; yat—ami; saṁlālitam—masszírozzák; hṛdi—a szívben; vibhoḥ—az Úrnak; abhavasya—az anyagi lét fölött áll; kuryāt—az ember meditáljon.


FORDÍTÁS

A yogīnak szívébe kell zárnia Lakṣmī, a szerencse istennője cselekedeteit, akit valamennyi félisten imád, s aki a legrangosabb személyiség    —    Brahmā    —    anyja. Ő az, aki örökké a transzcendentális Úr lábát és combját masszírozza, végtelen figyelemmel szolgálva Őt.


MAGYARÁZAT

Brahmā az univerzum kijelölt ura. Apja Garbhodakaśāyī Viṣṇu, ebből következően Lakṣmī, a szerencse istennője az anyja. Lakṣmījīt minden félisten és a többi bolygó minden lakója imádja. Az emberi lények szintén vágynak arra, hogy elnyerjék a szerencse istennőjének kegyét. Lakṣmī mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Nārāyaṇa lábát és combját masszírozza, aki az univerzum Garbha-óceánján fekszik. Brahmāról ez a vers, mint a szerencseistennő fiáról tesz említést, de valójában Brahmā nem Lakṣmī méhéből született. Brahmā Magának az Úrnak a hasából születik. Garbhodakaśāyī Viṣṇu hasából egy lótuszvirág sarjad, s Brahmā ott születik meg. Ezért azt, hogy Lakṣmījī az Úr combjait masszírozza, nem szabad egy hétköznapi feleség tettének tekinteni. Az Úr transzcendentális a közönséges férfiak és nők viselkedéséhez képest. Az abhavasya szónak nagy jelentősége van, mert arra utal, hogy Brahmāt az Úr a szerencse istennőjének segítsége nélkül is meg tudta teremteni.

A transzcendentális viselkedés különbözik az anyagitól, ezért nem szabad úgy gondolnunk, hogy az Úr ugyanúgy fogadja el felesége szolgálatát, mint egy félisten vagy egy emberi lény. A vers azt tanácsolja, hogy a yogī mindig tartsa ezt a képet a szívében. Egy bhakta mindig a Lakṣmī és Nārāyaṇa közötti kapcsolatra gondol; ezért ő nem az anyagi síkon meditál, mint az imperszonalisták és az üresség filozófiáját hirdetők.

Bhava azt jelenti: „aki anyagi testet ölt”, míg az abhava jelentése: „aki nem ölt anyagi testet, hanem eredeti lelki testében száll alá”. Az Úr Nārāyaṇa nem anyagból születik. Az anyag az anyagból keletkezik, Ő azonban nem az anyagból születik. Brahmā a teremtés után született meg, de mivel az Úr már létezett a teremtés előtt is, Ő nem rendelkezik anyagi testtel.