HU/SB 3.28.35
35. VERS
- muktāśrayaṁ yarhi nirviṣayaṁ viraktaṁ
- nirvāṇam ṛcchati manaḥ sahasā yathārciḥ
- ātmānam atra puruṣo ’vyavadhānam ekam
- anvīkṣate pratinivṛtta-guṇa-pravāhaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
mukta-āśrayam—felszabadult; yarhi—amikor; nirviṣayam—elfordult az érzékek tárgyaitól; viraktam—közömbös; nirvāṇam—megsemmisülés; ṛcchati—eléri; manaḥ—az elme; sahasā—azonnal; yathā—mint; arciḥ—a láng; ātmānam—az elme; atra—ekkor; puruṣaḥ—egy személy; avyavadhānam—elkülönülés nélkül; ekam—egy; anvīkṣate—tapasztal; pratinivṛtta—mentes; guṇa-pravāhaḥ—az anyagi kötőerők áramától.
FORDÍTÁS
Amikor az elme ily módon teljesen megszabadul minden anyagi szennyeződéstől, s megválik az anyagi érzéktárgyaktól, épp olyan lesz, mint egy mécses lángja. Ekkor az elme valóban összekapcsolódott a Legfelsőbb Úr elméjével, s érzékelhető, hogy eggyé vált Vele, mert megszabadult az anyagi kötőerők egymásra ható áradatától.
MAGYARÁZAT
Az anyagi világban az elme szerepe az elfogadás és az elutasítás. Amíg az elme anyagi tudatban van, addig erőnek erejével kell arra nevelni, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségén meditáljon, amikor azonban az ember valóban felemelkedik a Legfelsőbb Úr iránti szeretet síkjára, az elme ösztönösen az Úrról szóló gondolataiba merül. Ebben a helyzetben a yogī az Úr szolgálatán kívül semmi másra nem gondol. Amikor az elmét az ember ily módon az Istenség Legfelsőbb Személyiségének vágyaival kapcsolja össze, azt nirvāṇának nevezik, ami annyit jelent, hogy az elme eggyé válik a Legfelsőbb Úrral.
A nirvāṇára a legjobb példát a Bhagavad-gītāban találhatjuk. Arjuna elméje először eltért Kṛṣṇa elméjétől. Kṛṣṇa azt akarta, hogy Arjuna harcoljon, de Arjuna nem akart fegyvert fogni, s így nem értettek egyet. Miután azonban Arjuna végighallgatta a Bhagavad-gītāt az Istenség Legfelsőbb Személyisége ajkairól, elméjét Kṛṣṇa vágyával kapcsolta össze. Ezt nevezik egységnek. Arjuna és Kṛṣṇa azonban nem vesztették el egyéniségüket e miatta az egység miatt. A māyāvādī filozófusok ezt nem képesek megérteni. Azt gondolják, hogy az egység magával vonja az egyéniség elvesztését. Valójában azonban a Bhagavad-gītāban azt találjuk, hogy az egyéniség megmarad. Amikor az elme az Isten iránti szeretetben teljesen megtisztul, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének elméjévé válik. Ilyenkor nem függetlenül működik, és nem tesz semmi olyat, aminek célja nem az, hogy teljesítse az Úr vágyát. Az egyéni felszabadult lélek semmi mást nem tesz. Pratinivṛtta-guṇa-pravāhaḥ. A feltételekhez kötött állapotban az elme csak olyan tetteket végez, amelyekre az anyagi világ három kötőereje készteti, ellenben a transzcendentális szinten az anyagi kötőerők nem zavarják meg a bhakta elméjét. A bhaktát nem érdekli más, mint hogy kielégítse az Úr vágyait. Ez a tökéletesség legmagasabb szintje, amit nirvāṇának vagy nirvāṇa-muktinak neveznek. Ezen a szinten az elme teljesen megszabadul minden anyagi vágytól.
Yathārciḥ. Arciḥ lángot jelent. Amikor egy mécses eltörik, vagy kifogy belőle az olaj, azt látjuk, hogy lángja kialszik. A tudományos felfogás azonban az, hogy a láng nem alszik ki, hanem raktározódik. Ezt jelenti az energiamegmaradás. Éppen így amikor az elme nem működik tovább az anyagi síkon, megmarad a Legfelsőbb Úr cselekedeteiben. A vers megmagyarázza a māyāvādī filozófusok felfogását az elme működésének megszűnéséről: az elme működésének megszűnése azt jelenti, hogy megszűnnek azok a cselekedetek, melyek az anyagi természet három kötőerejének befolyása alatt születnek.