HU/SB 3.28.41
41. VERS
- bhūtendriyāntaḥ-karaṇāt
- pradhānāj jīva-saṁjñitāt
- ātmā tathā pṛthag draṣṭā
- bhagavān brahma-saṁjñitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhūta—az öt elem; indriya—az érzékek; antaḥ-karaṇāt—az elméből; pradhānāt—a pradhānából; jīva-saṁjñitāt—a jīva lélekből; ātmā—a Paramātmā; tathā—így; pṛthak—különböző; draṣṭā—a látó; bhagavān—az Istenség Személyisége; brahma-saṁjñitaḥ—Brahmannak nevezett.
FORDÍTÁS
A látó az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akit paraṁ brahmaként ismernek. Ő más, mint a jīva lélek, vagyis az egyéni élőlény, aki kapcsolatban áll az érzékekkel, az öt elemmel és a tudattal.
MAGYARÁZAT
Ez a vers a teljes egészről nyújt tiszta képet. Az élőlény különbözik az anyagi elemektől, és a legfelsőbb élőlény, az Istenség Személyisége, aki az anyagi elemek teremtője, szintén különbözik az egyéni élőlénytől. Ezt a filozófiát az Úr Caitanya mint acintya-bhedābheda-tattva filozófiát hirdette. Minden egyidejűleg azonos minden mással, s különbözik is minden mástól. A Legfelsőbb Úr anyagi energiája által teremtett kozmikus megnyilvánulás szintén egyidejűleg különbözik, és nem különbözik az Úrtól. Az anyagi energia nem különbözik a Legfelsőbb Úrtól, de ugyanakkor, mivel másképpen működik, mégis különbözik Tőle. Az egyéni élőlény hasonló módon egy a Legfelsőbb Úrral, és különbözik is Tőle. Ez az „egyidejűleg azonos és különböző” filozófia a Bhāgavata-iskola tökéletes végkövetkeztetése, ahogyan azt itt Kapiladeva megerősíti.
Az élőlényeket a tűz szikráihoz hasonlítják. Amint azt az előző vers elmondta, a tűz, a láng, a füst és a tűzifa kapcsolatban állnak egymással. Ez a vers az élőlény, az anyagi elemek és az Istenség Legfelsőbb Személyisége összekapcsolódásáról beszél. Az élőlény valódi helyzete éppen olyan, mint a tűz szikrájáé; mindkettő szerves rész. Az anyagi energiát a füsthöz hasonlítják. A tűz szintén a Legfelsőbb Úr szerves része. A Viṣṇu Purāṇa azt mondja, hogy minden, amit látunk vagy tapasztalunk, akár az anyagi, akár a lelki világban, a Legfelsőbb Úr különféle energiáinak kiterjedése. Ahogy a tűz egy helyről ad fényt és hőt, úgy árasztja szét az Istenség Legfelsőbb Személyisége is különféle energiáit szerte teremtésében.
A vaiṣṇava filozófiaelmélet négy alapelve a śuddha-advaita (megtisztult egység), a dvaita-advaita (egyidejű egység és különbözőség), a viśiṣṭa-advaita és a dvaita elmélet. A vaiṣṇava filozófia e négy elve a Śrīmad-Bhāgavatam tézisén alapszik, melyet ez a két vers magyarázott el.