HU/SB 3.30.5
5. VERS
- naraka-stho ’pi dehaṁ vai
- na pumāṁs tyaktum icchati
- nārakyāṁ nirvṛtau satyāṁ
- deva-māyā-vimohitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
naraka—a pokolban; sthaḥ—van; api—még; deham—test; vai—csakugyan; na—nem; pumān—személy; tyaktum—elhagyni; icchati—kívánja; nārakyām—pokoli; nirvṛtau—élvezet; satyām—amikor létezik; deva-māyā—Viṣṇu illuzórikus energiája által; vimohitaḥ—megtévesztve.
FORDÍTÁS
A feltételekhez kötött élőlény elégedett saját fajában; miközben az illuzórikus energia befedő hatása megtéveszti, nem akar megszabadulni testétől, még akkor sem, ha a pokolban van, mert örömét leli a pokoli élvezetben.
MAGYARÁZAT
Azt mondják, hogy Indrát, a mennyek királyát egyszer amiatt, hogy nem viselkedett helyénvalóan, lelki tanítómestere, Bṛhaspati megátkozta, s Indrának így disznóként kellett megjelennie ezen a bolygón. Egy idő múlva, amikor Brahmā vissza akarta hívni őt a mennyek országába, Indra — egy disznó alakjában — visszautasította, hogy hazatérjen, mert teljesen megfeledkezett róla, hogy ő a király a mennyei birodalomban. Ez māyā bűvölete. Még Indra is megfeledkezik arról, milyen az élet a mennyekben, s megelégszik a disznó életszínvonalával. Māyā hatására a feltételekhez kötött lélek annyira ragaszkodik saját testéhez, ahhoz az adott testtípushoz, hogy ha azt mondják neki, hogy „Mondj le erről a testről, s azonnal kapsz egy királyi testet!”, nem fogadja el. Ez a ragaszkodás valamennyi feltételekhez kötött élőlényre nagyon erős hatással van. Maga az Úr Kṛṣṇa hív bennünket: „Mondj le mindenről ebben az anyagi világban! Gyere Hozzám, s Én minden védelmet megadok neked!” Mi azonban nem fogadjuk el ajánlatát. Azt gondoljuk: „Jó nekünk így is. Miért hódolnánk meg Kṛṣṇának, s miért mennénk vissza az Ő birodalmába?” Ezt nevezik illúziónak, māyānak. Mindenki elégedett saját életszínvonalával, legyen az bármilyen szörnyűséges is.