HU/SB 3.30.6
6. VERS
- ātma-jāyā-sutāgāra-
- paśu-draviṇa-bandhuṣu
- nirūḍha-mūla-hṛdaya
- ātmānaṁ bahu manyate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ātma—test; jāyā—feleség; suta—gyerekek; agāra—otthon; paśu—állatok; draviṇa—vagyon; bandhuṣu—barátokban; nirūḍha-mūla—mélyen gyökerező; hṛdayaḥ—a szíve; ātmānam—ő maga; bahu—magasan; manyate—gondolja.
FORDÍTÁS
Az ember azért elégedett életének színvonalával, mert mélyen gyökerező ragaszkodás fűzi a testhez, a feleséghez, az otthonhoz, a gyerekekhez, a jószágokhoz, a vagyonhoz és a barátokhoz. Mindezek társaságában a feltételekhez kötött lélek teljesen tökéletesnek tekinti magát.
MAGYARÁZAT
Az emberi életnek ez az állítólagos tökéletessége puszta képzelődés. Éppen ezért azt mondják, hogy a materialista embernek, legyen bár anyagi szempontból nagyon kiváló, nincs semmi érdeme, mert az elme szintjén áll, amely újra az ideiglenes anyagi létbe rántja. Aki az elme szintjén cselekszik, az nem emelkedhet fel a lelki síkra. Az ilyen ember kétségtelenül újra és újra az anyagi létbe zuhan. Az úgynevezett társadalom, barátság és szeretet a feltételekhez kötött lelket látszólag teljesen elégedetté teszi.