HU/SB 3.32.9
9. VERS
- kṣmāmbho-’nalānila-viyan-mana-indriyārtha-
- bhūtādibhiḥ parivṛtaṁ pratisañjihīrṣuḥ
- avyākṛtaṁ viśati yarhi guṇa-trayātmā
- kālaṁ parākhyam anubhūya paraḥ svayambhūḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kṣmā—föld; ambhaḥ—víz; anala—tűz; anila—levegő; viyat—éter; manaḥ—elme; indriya—az érzékek; artha—az érzékek tárgyai; bhūta—ego; ādibhiḥ—és így tovább; parivṛtam—befedve általuk; pratisañjihīrṣuḥ—meg akarja semmisíteni; avyākṛtam—a változástól mentes lelki ég; viśati—belép; yarhi—amikor; guṇa-traya-ātmā—a három kötőerőből álló; kālam—az idő; para-ākhyam—két parārdha; anubhūya—miután tapasztalta; paraḥ—a fő; svayambhūḥ—az Úr Brahmā.
FORDÍTÁS
Az Úr Brahmā, miután letölti idejét, melyet az anyagi természet három kötőereje enged számára, s melyet két parārdhának neveznek, bezárja az anyagi univerzumot, amit a föld, a víz, a levegő, a tűz, az éter, az elme, az ego és más rétegek fednek, majd visszatér Istenhez.
MAGYARÁZAT
Az avyākṛtam szó nagyon fontos ebben a versben. Ugyanezt a jelentést takarja a Bhagavad-gītāban a sanātana szó is. Ez az anyagi világ vyākṛta, vagyis változásoknak van kitéve, s végül elpusztul. Ám a lelki világ megnyilvánulása, a sanātana-dhāma az anyagi világ elpusztulása után is megmarad. A lelki világot avyākṛtának nevezik, jelentése, ami nem változik. Ott él az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Miután az Úr Brahmā az idő-elem hatására befejezte uralkodását az anyagi univerzumban, arra vágyik, hogy elpusztítsa azt, s hogy belépjen Isten birodalmába. Ekkor mások is vele tartanak.