HU/SB 3.8.21
21. VERS
- tato nivṛtto ’pratilabdha-kāmaḥ
- sva-dhiṣṇyam āsādya punaḥ sa devaḥ
- śanair jita-śvāsa-nivṛtta-citto
- nyaṣīdad ārūḍha-samādhi-yogaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ–ezek után; nivṛttaḥ–lemondott e törekvésről; apratilabdha-kāmaḥ–a kívánt cél elérése nélkül; sva-dhiṣṇyam–saját ülőhely; āsādya–elérve; punaḥ–újra; saḥ–ő; devaḥ–a félisten; śanaiḥ–késlekedés nélkül; jita-śvāsa–a légzést szabályozva; nivṛtta–visszavonult; cittaḥ–intelligencia; nyaṣīdat–leült; ārūḍha–bizalommal; samādhi-yogaḥ–az Úron meditálva.
FORDÍTÁS
Ezek után – mivel nem érte el célját, amelyre vágyott – felhagyott a kutatással, s visszatért a lótusz tetejére. Légzését szabályozva, tudatát minden anyagi tárgyról visszavonva elméjét a Legfelsőbb Úrra rögzítette.
MAGYARÁZAT
A samādhihoz hozzátartozik, hogy az ember az elméjét minden dolog legfelsőbb okára rögzítse, még akkor is, ha nincs egészen tisztában azzal, hogy az Úr igazi természete személyes, személytelen vagy helyhez kötött. Ha valaki az elméjét a Legfelsőbbre rögzíti, az kétségtelenül az odaadó szolgálat egy formája. A meghódolás egyik jele az, ha az ember lemond saját érzéki törekvéseiről, s a legfelsőbb okra koncentrál, amikor pedig e meghódolás bekövetkezik, azt az odaadó szolgálat biztos jelének tekinthetjük. Minden élőlénynek szüksége van arra, hogy odaadó szolgálatot végezzen az Úrnak, ha meg akarja érteni létének végső okát.