HU/SB 3.8.24
24. VERS
- prekṣāṁ kṣipantaṁ haritopalādreḥ
- sandhyābhra-nīver uru-rukma-mūrdhnaḥ
- ratnodadhārauṣadhi-saumanasya
- vana-srajo veṇu-bhujāṅghripāṅghreḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
prekṣām–a látkép; kṣipantam–kigúnyolni; harita–zöld; upala–korall; adreḥ–a hegynek; sandhyā-abra-nīveḥ–az esti ég ruhájának; uru–nagy; rukma–arany; mūrdhnaḥ–a csúcson; ratna–drágakövek; udadhāra–vízesések; auṣadhi–füvek; saumanasya–a látványnak; vana-srajaḥ–virágfüzér; veṇu–ruha; bhuja–kezek; aṅghripa–fák; aṅghreḥ–lábak.
FORDÍTÁS
Az Úr transzcendentális testének ragyogása csúfot űzött a korallhegy szépségéből. A korallhegyet az esti ég gyönyörűen felöltözteti, ám az Úr sárga ruhája csak nevetett szépségén. A hegy csúcsát arany borítja, de az Úr ékkövekkel kirakott sisakja elhalványította ragyogását. A hegy virágokkal tarkított vízesései, növényei virágfüzéreknek tűnnek, de az Úr drágakövekkel, igazgyöngyökkel, tulasī levelekkel és virágfüzérekkel ékesített gigantikus teste, keze és lába felülmúlta a hegy látványát.
MAGYARÁZAT
A természet szépségét, amely az embert csodálattal tölti el, az Úr transzcendentális teste torz visszatükröződésének lehet tekinteni. Ezért aki vonzódik az Úr szépségéhez, az nem vonzódik többé az anyagi természet szépségéhez, noha nem becsüli le azt. A Bhagavad-gītā (BG 2.59) leírja, hogy aki a paramhoz, a Legfelsőbbhöz vonzódik, azt nem csábítja többé semmi sem, ami alacsonyabb rendű.