HU/SB 3.8.29
29. VERS
- parārdhya-keyūra-maṇi-praveka-
- paryasta-dordaṇḍa-sahasra-śākham
- avyakta-mūlaṁ bhuvanāṅghripendram
- ahīndra-bhogair adhivīta-valśam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
parārdhya–nagyon értékes; keyūra–díszek; maṇi-praveka–nagyon értékes drágakövek; paryasta–hinteni; dordaṇḍa–karok; sahasra-śākham–ágak ezreivel; avyakta-mūlam–önmagában gyökerező; bhuvana–univerzális; aṅghripa–fák; indram–az Úr; ahi-indra–Anantadeva; bhogaiḥ–a csuklyákkal; adhivīta–körülvéve; valśam–vállak.
FORDÍTÁS
Ahogy a szantálfát illatos virágok és ágak díszítik, az Úr testét értékes drágakövek és gyöngyök ékesítették. Ő volt az önmagában gyökerező fa, Ura mindenki másnak az univerzumban. És ahogy a szantálfát számtalan kígyó borítja be, az Úr testét Ananta csuklyái borították.
MAGYARÁZAT
Az avyakta-mūlam szó fontos ebben a versben. Egy fa gyökerét általában nem lehet látni, de az Úr esetében Ő saját maga gyökere, mert saját magán kívül nincsen különálló oka a létezésének. A Védák azt mondják, az Úr svāśrayāśraya: Ő saját maga fenntartója, akit senki más nem támogat. Ezért „avyakta” magát a Legfelsőbb Urat jelenti, senki mást.