HU/SB 4.13.21
21. VERS
- vidura uvāca
- tasya śīla-nidheḥ sādhor
- brahmaṇyasya mahātmanaḥ
- rājñaḥ katham abhūd duṣṭā
- prajā yad vimanā yayau
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
viduraḥ uvāca—Vidura így szólt; tasya—neki (Aṅgának); śīla-nidheḥ—a jó tulajdonságok tárháza; sādhoḥ—szent; brahmaṇyasya—a brahminikus kultúrát szerető; mahātmanaḥ—nagy lélek; rājñaḥ—a királynak; katham—hogyan; abhūt—volt; duṣṭā—rossz; prajā—fiú; yat—ami által; vimanāḥ—közömbös lévén; yayau—távozott.
FORDÍTÁS
Vidura így kérdezte a bölcs Maitreyát: Kedves brāhmaṇám! Aṅga király jó és nemes jellem volt, szent életű ember, a brahminikus kultúra pártolója. Hogyan történhetett meg, hogy egy ilyen kiváló léleknek olyan gonosz fia szülessen, mint Vena, aki miatt egészen közönyössé vált birodalma iránt, s el is hagyta?
MAGYARÁZAT
A családi élet során az embernek boldogan kellene élnie apjával, anyjával, feleségével és gyermekeivel, néha azonban bizonyos körülmények hatására az apából, az anyából, a gyerekből vagy a feleségből ellenség válhat. Cāṇakya Paṇḍita elmondta, hogy egy apa akkor ellenség, ha túl nagy adósságba keveredik, egy anya akkor, ha másodszor is férjhez megy, egy feleség akkor, ha nagyon szép, egy fiúgyermek pedig akkor, ha ostoba gazember. Ha a családban valaki ilyen ellenséggé válik, nagyon nehéz folytatni a családos életet, s nagyon nehéz családfőnek maradni. Általában ez a helyzet jellemző az anyagi világra. A védikus kultúra szerint éppen ezért az embernek ötvenedik életéve után azonnal el kell hagynia családját, hogy élete hátralévő részét teljesen a Kṛṣṇa-tudat keresésének szentelhesse.