HU/SB 4.13.22
22. VERS
- kiṁ vāṁho vena uddiśya
- brahma-daṇḍam ayūyujan
- daṇḍa-vrata-dhare rājñi
- munayo dharma-kovidāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kim—miért; vā—szintén; aṁhaḥ—bűnös tettek; vene—Venának; uddiśya—láttán; brahma-daṇḍam—egy brāhmaṇa átka; ayūyujan—adni akartak; daṇḍa-vrata-dhare—aki a büntetőpálcát fogja; rājñi—a királynak; munayaḥ—a nagy bölcsek; dharma-kovidāḥ—tökéletesen ismerik a vallásos elveket.
FORDÍTÁS
Hogyan történhetett — kérdezte Vidura —, hogy a nagy bölcsek, akik tökéletesen ismerték a vallásos elveket, meg akarták átkozni Vena királyt, aki a büntetőpálcát fogta kezében, s így a legnagyobb büntetést [a brahma-śāpát] mérték rá?
MAGYARÁZAT
Köztudott, hogy a király mindenkit megbüntethet, ebben az esetben azonban azt látjuk, hogy a nagy bölcsek büntették meg őt. Minden bizonnyal súlyos vétket követett el; másként miért büntették volna meg emelkedett vallásos tudatuk ellenére a nagy bölcsek, akikről azt tartják, ők a legkiválóbbak és a legtürelmesebbek? Megtudhatjuk azt is, hogy a király nem volt független a brahminikus kultúrától. A brāhmaṇák szava a király fölött állt, és szükség esetén megfosztották trónjától a királyt vagy megölték őt — nem fegyverrel, hanem a brahma-śāpa mantrával. A brāhmaṇák olyan hatalommal rendelkeztek, hogy ha valakit megátkoztak, az azonnal meghalt.