HU/SB 4.13.25
25. VERS
- maitreya uvāca
- aṅgo ’śvamedhaṁ rājarṣir
- ājahāra mahā-kratum
- nājagmur devatās tasminn
- āhūtā brahma-vādibhiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
maitreyaḥ uvāca—Maitreya válaszolt; aṅgaḥ—Aṅga király; aśvamedham—aśvamedha áldozatot; rāja-ṛṣiḥ—a szent király; ājahāra—bemutatta; mahā-kratum—nagy áldozatot; na—nem; ājagmuḥ—jöttek; devatāḥ—a félistenek; tasmin—abban az áldozatban; āhūtāḥ—akiket meghívtak; brahma-vādibhiḥ—az áldozatok végzésében jártas brāhmaṇák.
FORDÍTÁS
Śrī Maitreya így válaszolt: Kedves Vidurám! Egyszer a nagy Aṅga király az aśvamedhaként ismert hatalmas áldozat bemutatására készült. A jelen lévő hozzáértő brāhmaṇák mind jól ismerték a módját, hogyan kell meghívni a félisteneket, de bárhogyan igyekeztek, egyetlen félisten sem jelent meg és vett részt az áldozatban.
MAGYARÁZAT
A védikus áldozat nem egy közönséges szertartás. Bemutatásakor a félistenek is megjelentek, s amikor állatáldozatra került sor, a feláldozott állatok új életet kaptak. Ebben a Kali-korszakban nincsenek olyan nagy hatalmú brāhmaṇák, akik képesek meghívni a félisteneket vagy új életet adni az állatoknak. Hajdanán a védikus mantrákat jól ismerő brāhmaṇák bizonyítani tudták a mantrák erejét, ám ebben a korban minden ilyen áldozat tilos, mert nincsenek többé ilyen brāhmaṇák. Azt az áldozatot, amelyben lovakat áldoztak, aśvamedhának hívták. Néha teheneket is áldoztak (gavālambha), de nem azzal a céllal, hogy megegyék őket, hanem hogy új életet adjanak nekik, s ezzel bizonyítsák a mantra erejét. Ebben a korban az egyetlen végrehajtható yajña a saṅkīrtana-yajña, a Hare Kṛṣṇa mantra éneklése napi huszonnégy órán át.