HU/SB 4.13.39
39. VERS
- sa bāla eva puruṣo
- mātāmaham anuvrataḥ
- adharmāṁśodbhavaṁ mṛtyuṁ
- tenābhavad adhārmikaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—az; bālaḥ—gyermek; eva—bizonyára; puruṣaḥ—fiú; mātā-maham—anyai nagyapa; anuvrataḥ—követője; adharma—a vallástalanságnak; aṁśa—egy részből; udbhavam—aki megjelent; mṛtyum—halál; tena—ez által; abhavat—lett; adhārmikaḥ—vallástalan.
FORDÍTÁS
Ez a fiú részben a vallástalanság dinasztiájának szülötte. Nagyapja maga a halál volt, s a fiú az ő követőjeként nőtt fel. Istentagadó, vallástalan ember lett belőle.
MAGYARÁZAT
A gyermek anyja, Sunīthā magának a halál személyiségének a leánya volt. A leányok általában az apa tulajdonságait öröklik, a fiúk pedig az anyáét. Így tehát annak az axiomatikus igazságnak az alapján, miszerint azok a dolgok, amelyek ugyanazzal a dologgal egyenlőek, egyenlőek egymással is, az Aṅga királytől született gyermek anyai nagyapjának nyomdokaiba lépett. A smṛti-śāstra szerint a gyermekek általában anyai nagybátyjuk házának elveit követik. Narāṇāṁ mātula-karma azt jelenti, hogy a gyermekek általában az anya családjának tulajdonságait öröklik. Ha az anya családja erkölcstelen vagy bűnös, a gyermek áldozatul esik az anya családjának, még akkor is, ha jó apától született. A védikus civilizációban ezért a házasság előtt mind a fiú, mind a lány családját megvizsgálják. Ha a csillagászati számítások szerint a kombináció tökéletes, akkor összeházasodnak. Néha azonban tévedhetnek, s a családi élet olyankor kudarccal végződik.
Láthatjuk, hogy Aṅga királynak nem volt igazán jó felesége Sunīthā személyében, mivel az asszony magának a halálnak a leánya volt. Néha az Úr rossz feleséggel áldja meg bhaktáját, hogy az a családi körülmények hatására fokozatosan eltávolodjon feleségétől és otthonától, s fejlődjön az odaadó életben. Úgy tűnik, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének elrendezéséből Aṅga király annak ellenére, hogy jámbor bhakta volt, olyan rossz feleséget kapott, mint Sunīthā, s később egy olyan rossz gyermeket, mint Vena. Ám mindennek az eredménye az lett, hogy teljesen megszabadult a családi élet kötelékeitől, s elhagyta otthonát, hogy visszatérjen Istenhez.