HU/SB 4.13.48
48. VERS
- vijñāya nirvidya gataṁ patiṁ prajāḥ
- purohitāmātya-suhṛd-gaṇādayaḥ
- vicikyur urvyām atiśoka-kātarā
- yathā nigūḍhaṁ puruṣaṁ kuyoginaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vijñāya—miután megértették; nirvidya—mivel közömbös; gatam—távozott; patim—a király; prajāḥ—minden alattvaló; purohita—a papok; āmātya—a miniszterek; suhṛt—a barátok; gaṇa-ādayaḥ—és minden ember; vicikyuḥ—keresték; urvyām—a Földön; ati-śoka-kātarāḥ—nagy gyászban; yathā—mint; nigūḍham—rejtőző; puruṣam—Felsőlélek; ku-yoginaḥ—a tapasztalatlan misztikusok.
FORDÍTÁS
Amikor megértették, hogy a király közönyösen elhagyta otthonát, alattvalóin, a papokon, a minisztereken, a barátokon és minden emberen végtelen elkeseredés lett úrrá. Úgy kezdték keresni őt szerte a világban, ahogy a tapasztalatlan misztikus kutat magában a Felsőlélek után.
MAGYARÁZAT
Az a példa, hogy a csekély értelemmel rendelkező misztikusok a Felsőlelket keresik a szívükben, nagyon tanulságos. Az Abszolút Igazságot három különböző aspektusában lehet megérteni: személytelen Brahmanként, helyhez kötött Paramātmāként és az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként. Az ilyen kuyogīk, azaz csekély értelmű misztikusok elmebeli spekulációval eljuthatnak a személytelen Brahman szintjére, de a Felsőlelket, aki ott lakozik minden élőlényben, nem találják meg. Amikor a király eltűnt, alattvalói mindenhol keresték, de nem találtak rá, ezért éppúgy hiábavalóan kutattak, mint a csekély értelmű misztikusok.