HU/SB 4.18.14
14. VERS
- ṛṣayo duduhur devīm
- indriyeṣv atha sattama
- vatsaṁ bṛhaspatiṁ kṛtvā
- payaś chandomayaṁ śuci
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ṛṣayaḥ—a nagy bölcsek; duduhuḥ—megfejték; devīm—a Földet; indriyeṣu—az érzékekben; atha—akkor; sattama—ó, Vidura; vatsam—a borjú; bṛhaspatim—a bölcs Bṛhaspati; kṛtvā—téve; payaḥ—tej; chandaḥ-mayam—a védikus himnuszok formájában; śuci—tiszta.
FORDÍTÁS
A nagy bölcsek Bṛhaspatit változtatták borjúvá, míg az érzékekből sajtárt csináltak, s védikus tudást fejtek, hogy megtisztítsák a szavakat, az elmét és a hallást.
MAGYARÁZAT
Bṛhaspati a mennyei bolygók papja. A védikus tudást a nagy bölcsek — nemcsak ezen a bolygón, hanem mindenhol az univerzumban — Bṛhaspatitól kapták, aki logikus elrendezésben adta át nekik, hogy az emberi társadalom javára fordítsák. A védikus tudás tehát az emberi társadalom egyik alapvető szükséglete. Az emberi társadalom nem élhet kellő bőségben, ha megelégszik csupán azzal, hogy elfogadja a gabonát és a test fenntartásához szükséges többi terményt a Földtől. Az emberiségnek táplálnia kell az elmét, a fület és a beszédet, a hangvibrációt is. Ami a transzcendentális hangvibrációt illeti, minden védikus tudás lényege a mahā-mantra: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Ha a Kali-yugában az emberek rendszeresen éneklik és hallják ezt a védikus mahā-mantrát a śravaṇaṁ kīrtanam odaadó folyamata segítségével, az megtisztítja majd az egész társadalmat, s az emberiség anyagi és lelki téren egyaránt boldog lehet.