HU/SB 4.18.6
6. VERS
- purā sṛṣṭā hy oṣadhayo
- brahmaṇā yā viśāmpate
- bhujyamānā mayā dṛṣṭā
- asadbhir adhṛta-vrataiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
purā—a múltban; sṛṣṭāḥ—teremtett; hi—bizonyára; oṣadhayaḥ—növények és gabonafélék; brahmaṇā—az Úr Brahmā által; yāḥ—mindazok; viśām-pate—ó, király; bhujyamānāḥ—élvezett; mayā—általam; dṛṣṭāḥ—látott; asadbhiḥ—az abhakták által; adhṛta-vrataiḥ—nem végeznek semmilyen lelki tettet.
FORDÍTÁS
Kedves királyom! Azokat a magvakat, gyökereket, növényeket és a gabonaféléket, amelyeket az Úr Brahmā teremtett hajdanán, most az abhakták használják, akik nem rendelkeznek semmiféle lelki megértéssel.
MAGYARÁZAT
Az Úr Brahmā ezt az anyagi világot azért hozta létre, hogy az élőlények használják, ám a terv, amiért megteremtette, nem más, mint hogy az élőlények, akik azért jöttek ide, hogy uralkodjanak a világ fölött s az érzékkielégítésükre használják, a Védákból megkapják az Úr Brahmā utasításait, hogy végül elhagyhassák ezt az anyagi világot, s hazatérhessenek, vissza Istenhez. Minden, ami a Földön terem és él — minden gyümölcs, virág, fa, gabona, állat és állati termék — azért jött létre, hogy olyan áldozatokban ajánlják fel, melyek elégedetté teszik az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Viṣṇut. A tehén alakjában megjelent Föld bolygó azonban azt mondja, hogy mindezeket most az abhakták használják, akik nem törekszenek a lelki megértésre. Noha a Földben határtalan erő rejlik, hogy gabonát, gyümölcsöket és virágokat teremjen, ezt maga a Föld akadályozza meg, ha azok az abhakták, akiknek nincs lelki céljuk, rosszul használják fel e terményeket. Minden az Istenség Legfelsőbb Személyiségéé, és mindent az Ő elégedettsége érdekében kell használni, s nem szabad az élőlények érzékeiket kielégíteni velük. Ez az anyagi természet számára kiszabott terv, melyet az anyagi természet működése valóra válthat.
Ebben a versben az asadbhiḥ és az adhṛta-vrataiḥ szavak fontosak. Az asadbhiḥ szó az abhaktákra utal. Az abhaktákat a Bhagavad-gītā duṣkṛtinaḥnak (gonosztevőknek), mūḍhāḥnak (szamaraknak vagy ostobáknak), narādhamāḥnak (az emberiség legaljának) és māyayāpahṛta-jñānāḥnak nevezi (akik az illuzórikus energia hatására elvesztették tudásukat). Az ilyen emberek asatok, abhakták. Az abhaktákat gṛha-vratáknak is hívják, míg a bhaktákat dhṛta-vratáknak nevezik. A Védák célja az, hogy a félrevezetett, feltételekhez kötött lelkeket, akik azért jöttek, hogy uralkodjanak az anyagi természet fölött, olyan nevelésben részesítse, hogy dhṛta-vratákká váljanak. Ez annyit jelent, hogy fogadalmat kell tenniük: csakis a Legfelsőbb Úr érzékeit elégedetté téve elégítik ki az érzékeiket, azaz élvezik az anyagi életet. Azokat a cselekedeteket, amelyek a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa érzékeinek elégedettségére törekszenek, kṛṣṇārthe ’khila-ceṣṭāḥnak nevezik. Ez arra utal, hogy bármilyen munkát végez az ember, azért kell dolgoznia, hogy örömet okozzon Kṛṣṇának. Erről a Bhagavad-gītā yajñārthāt karmaként ír. A yajña szó az Úr Viṣṇura utal. Csakis az Ő elégedettsége érdekében szabad dolgoznunk. A modern időkben azonban (a Kali-yugában) az emberek teljesen megfeledkeztek Viṣṇuról, és mindent saját érzékkielégítésük reményében tesznek. Az ilyen emberek lassanként elszegényednek, hiszen nem használhatják saját érzékkielégítésükre mindazt, amit a Legfelsőbb Úrnak kellene élveznie. Ha így folytatják, az országra nyomorúság köszönt, s nem terem majd gabona és gyümölcs, nem nő virág. A Bhāgavatam a Tizenkettedik Énekben valóban arról ír, hogy a Kali-yuga végén az emberek olyannyira szennyezettek lesznek, hogy nem lesz többé sem gabona, sem búza, sem cukornád, sem tej.