HU/SB 4.20.11
11. VERS
- udāsīnam ivādhyakṣaṁ
- dravya-jñāna-kriyātmanām
- kūṭa-stham imam ātmānaṁ
- yo vedāpnoti śobhanam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
udāsīnam—közömbös; iva—csupán; adhyakṣam—a felügyelő; dravya—a fizikai elemekből; jñāna—tudásszerző érzékek; kriyā—cselekvő érzékek; ātmanām—és az elméből; kūṭa-stham—változhatatlan; imam—ezt; ātmānam—lelket; yaḥ—bárki, aki; veda—ismeri; āpnoti—kap; śobhanam—minden jó szerencsét.
FORDÍTÁS
Aki tudja, hogy a változhatatlan lélek csak irányítja ezt az anyagi testet, ami az öt durva elemből, az érzékszervekből, a cselekvő érzékekből és az elméből áll, az alkalmas arra, hogy megszabaduljon az anyagi kötöttségtől.
MAGYARÁZAT
Ez a vers leírja, hogyan szabadulhat meg valaki az anyag börtönétől. Az első lépés az, hogy tudnia kell, hogy a lélek különbözik a testétől. A lelket dehīnek, a test birtokosának hívják, az anyagi testet pedig dehának, a lélek megtestesülésének. A test minden pillanatban változik, ám a lélek állandó, ezért kūṭa-sthamnak nevezik. A test változását a természet három kötőerejének visszahatásai idézik elő. Aki megértette, hogy a lélek helyzete változhatatlan, azt nem zavarják meg az anyagi természet kötőerőinek kölcsönhatásai, melyek a boldogság és a boldogtalanság formájában váltják egymást. Az Úr Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban szintén azt javasolja, hogy mivel a boldogság és boldogtalanság váltakozása csupán annak köszönhető, hogy a természet kötőerőinek kölcsönhatásai befolyásolják a testet, az embert ne zavarják meg az efféle külsődleges változások. Még ha hatásuk alatt áll, akkor is meg kell tanulnia eltűrni azokat. Az élőlénynek mindig közömbösnek kell maradnia a külsődleges test cselekedeteivel és visszahatásaival szemben.
Az Úr Kṛṣṇa azt mondja a Bhagavad-gītāban, hogy a test, amely a durva fizikai elemekből (földből, vízből, tűzből, levegőből és éterből), valamint a finom elemekből (elméből, intelligenciából és egóból) áll, teljes egészében különbözik magától a lélektől. Nem szabad tehát, hogy az embert megzavarja a nyolc durva és finom anyagi elem működése és visszahatása. A legcélszerűbb módszer, ami e közömbös szint eléréséhez vezet, ha odaadó szolgálatot végzünk. Csak az maradhat közömbös az anyagi test cselekedeteivel és visszahatásaival szemben, aki a nap huszonnégy órájában szüntelenül odaadó szolgálatot végez. Ha az ember elmerül egy bizonyos gondolatban, nem lát és nem hall semmit abból, ami körülötte zajlik, noha a jelenlétében történik minden. Azok, akik teljesen elmerülnek az odaadó szolgálatban, szintén nem figyelnek arra, mi történik a külsődleges testtel. Ezt az állapotot samādhinak nevezik. Aki valóban samādhiban van, az első rangú yogīnak számít.