HU/SB 4.20.12
12. VERS
- bhinnasya liṅgasya guṇa-pravāho
- dravya-kriyā-kāraka-cetanātmanaḥ
- dṛṣṭāsu sampatsu vipatsu sūrayo
- na vikriyante mayi baddha-sauhṛdāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhinnasya—különféle; liṅgasya—a testnek; guṇa—az anyagi természet három kötőerejének; pravāhaḥ—az állandó változás; dravya—fizikai elemek; kriyā—az érzékek cselekedetei; kāraka—félistenek; cetanā—és az elme; ātmanaḥ—belőlük álló; dṛṣṭāsu—amikor tapasztaljuk; sampatsu—boldogság; vipatsu—boldogtalanság; sūrayaḥ—akik fejlett tudással rendelkeznek; na—sohasem; vikriyante—megzavarodnak; mayi—Hozzám; baddha-sauhṛdāḥ—barátság köti.
FORDÍTÁS
Az Úr Viṣṇu így szólt Pṛthu királyhoz: Kedves királyom! Az anyagi világ szüntelen változását az anyagi természet három kötőerejének kölcsönhatásai okozzák. Az öt elem, az érzékek, a félistenek, akik az érzékeket irányítják, valamint az elme, melyet a szellemi lélek mozgat — mindez együttesen alkotja a testet. Mivel a lélek teljesen eltér a durva és a finom anyagi elemek e kombinációjától, bhaktámat, akit szoros barátság és szeretet köt Hozzám, teljes tudása miatt sohasem zavarja meg az anyagi boldogság és boldogtalanság.
MAGYARÁZAT
Felmerülhet az a kérdés, hogy ha az élőlénynek a különféle alkotóelemekből álló test működésére kell felügyelnie, hogyan maradhat közömbös e tevékenységekkel szemben. A választ ez a vers adja meg: ezek a cselekedetek teljes mértékben különböznek az élőlény lelkének tetteitől. Ezzel kapcsolatban megemlíthetünk egy nyers példát. Egy kocsival utazó üzletember, aki az autóban ül, felügyel annak működésére, és tanácsokat ad a vezetőnek. Tudja, hogy mennyi üzemanyag fogyott el, és tud mindent az autóról, mégis független marad tőle, s jobban érdekli az üzlete. Még akkor is az üzletére és a hivatalára gondol, amikor az autóban ül, s annak ellenére, hogy benne ül, nincs kapcsolata vele. Ahogy az üzletembernek folyton az üzleten jár az esze, az élőlény is örökké gondolhat az Úrnak végzett szerető szolgálatra, s így lehetségessé válik, hogy független maradjon az anyagi test cselekedeteitől. Ezt a semleges helyzetet egyedül a bhakta érheti el.
A vers kihangsúlyozza a baddha-sauhṛdāḥ — „barátság köti” — szót. A karmīk, jñānīk és yogīk nem tudnak az odaadó szolgálathoz kötődni. A karmīk teljesen elmerülnek a test tevékenységeiben, s életük célja csupán a test kényelmének megteremtése. A jñānīk filozófiai spekulációval próbálnak kiszabadulni a kötöttségből, ám nem képesek a felszabadult helyzetben megmaradni. Nem keresnek menedéket az Úr lótuszlábánál, ezért a Brahman-megvalósítás magas szintjéről visszaesnek. A yogīk szintén egyfajta testi életfelfogást vallanak: azt gondolják, hogy a dhāraṇā, āsana, prāṇāyāma stb. segítségével a testüket edzve elérhetnek valamilyen lelki eredményt. A bhakta helyzete mindig transzcendentális, mert bensőséges kapcsolata van az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Egyedül a bhakták számára lehetséges tehát, hogy mindig közömbösek maradjanak a test cselekedeteivel és visszahatásaival szemben, és eredeti kötelességüket, az Úr szolgálatát végezzék.