HU/SB 4.20.13
13. VERS
- samaḥ samānottama-madhyamādhamaḥ
- sukhe ca duḥkhe ca jitendriyāśayaḥ
- mayopakḷptākhila-loka-saṁyuto
- vidhatsva vīrākhila-loka-rakṣaṇam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
samaḥ—kiegyensúlyozott; samāna—teljesen egyenlő; uttama—az, aki nagyobb; madhyama—az, aki köztes helyzetben van; adhamaḥ—az, aki alacsonyabb életszínvonalon él; sukhe—boldogságban; ca—és; duḥkhe—boldogtalanságban; ca—szintén; jita-indriya—uralkodva az érzékek fölött; āśayaḥ—és az elme fölött; mayā—Általam; upakḷpta—elrendezett; akhila—mind; loka—az emberektől; saṁyutaḥ—kísért; vidhatsva—adj; vīra—ó, hős; akhila—minden; loka—az embereknek; rakṣaṇam—védelmet.
FORDÍTÁS
Kedves hős királyom! Kérlek, maradj mindig kiegyensúlyozott, és bánj egyformán az emberekkel, akár hatalmasabbak nálad, akár veled egyenrangúak, akár alacsonyabb szinten állnak! Ne zavarjon meg az ideiglenes boldogság és boldogtalanság! Teljes mértékben uralkodj elméd és érzékeid fölött, s e transzcendentális helyzetben törekedj rá, hogy eleget tégy királyi kötelességednek, függetlenül attól, hogy elrendezésem folytán milyen körülmények közé kerülsz, mert itt egyetlen kötelességed az, hogy megvédelmezd birodalmad alattvalóit.
MAGYARÁZAT
Íme egy példa arra, amikor valaki közvetlen utasítást kap az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, az Úr Viṣṇutól. Az embernek végre kell hajtania az Úr Viṣṇu utasítását, akár közvetlenül Tőle, akár hiteles képviselőjétől, a lelki tanítómestertől kapja. A kurukṣetrai csatamezőn Arjuna az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa közvetlen parancsára harcolt. Ebben a versben Pṛthu Mahārāja szintén az Úr Viṣṇutól kap utasításokat arra vonatkozóan, hogyan tegyen eleget kötelességének. Követnünk kell a Bhagavad-gītāban lefektetett elveket. Vyavasāyātmikā buddhiḥ: minden embernek kötelessége, hogy elfogadja az Úr Kṛṣṇa vagy hiteles képviselője utasításait, s az életévé és lelkévé tegye, anélkül hogy személyes érdekeivel törődne. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura kijelenti, hogy az embernek nem szabad sokat törődnie azzal, vajon felszabadul-e vagy sem, hanem egyszerűen csak végre kell hajtania lelki tanítómestere közvetlen utasításait. Ha valaki kitart a mellett az elv mellett, hogy engedelmeskedik lelki tanítómestere parancsainak, mindig felszabadult helyzetben marad. Egy közönséges embernek követnie kell a varṇāśrama-dharma szabályait és elveit a kasztok (brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya, śūdra) és a lelki rendek (brahmacarya, gṛhastha, vānaprastha és sannyāsa) rendszere által előírt kötelessége végzésével. Egyszerűen csak azzal, hogy rendszeresen és szigorúan végrehajtja a különböző életközösségeknek szóló parancsolatokat, elégedetté teszi az Úr Viṣṇut.
Mint királyt, az Úr Viṣṇu arra utasította Pṛthu Mahārāját, hogy legyen mindig közömbös teste cselekedeteivel szemben, valamint mindig merüljön el az Úr szolgálatában, hogy így megmaradjon a felszabadult szinten. Ezzel magyarázatot kapunk az előző versben használt baddha-sauhṛdāḥ szóra. Akkor tud valaki teljesen bensőséges, közvetlen kapcsolatban maradni a Legfelsőbb Úrral, vagy akkor tudja az Úr hiteles képviselőjének, a lelki tanítómesternek az utasításait elfogadni s őszintén végrehajtani, ha közönyös marad a test cselekedeteivel szemben. Az Úr segít nekünk, amikor utasításokat ad, hogy miképp cselekedjünk az odaadó szolgálatban, és hogyan haladjunk ennek segítségével a haza, Istenhez vezető úton. Kívülről a lelki tanítómester formájában tanít bennünket, ezért a lelki tanítómestert nem szabad közönséges emberi lénynek tekintenünk. Az Úr azt mondja: ācāryaṁ māṁ vijānīyān nāvamanyeta karhicit, nem szabad úgy bánni a lelki tanítómesterrel, mint egy közönséges emberi lénnyel, mert ő az Istenség Legfelsőbb Személyiségének helyettese (SB 11.17.27). Úgy kell viselkednünk vele, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, és sohasem szabad irigynek lennünk rá vagy közönséges emberi lénynek tekintenünk. Ha követjük az utasítását, valamint odaadó szolgálatot végzünk az Úrnak, akkor mindig mentesek maradunk a testi és anyagi tettek okozta szennyeződéstől, és életünk sikeres lesz.