HU/SB 4.20.15
15. VERS
- evaṁ dvijāgryānumatānuvṛtta-
- dharma-pradhāno ’nyatamo ’vitāsyāḥ
- hrasvena kālena gṛhopayātān
- draṣṭāsi siddhān anurakta-lokaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam—így; dvija—a brāhmaṇáknak; agrya—a legkiválóbbak által; anumata—jóváhagyott; anuvṛtta—a tanítványi láncolattól kapott; dharma—vallásos elvek; pradhānaḥ—akinek elsődleges érdeke; anyatamaḥ—nem ragaszkodó; avitā—a védelmező; asyāḥ—a földé; hrasvena—rövid; kālena—időben; gṛha—otthonodba; upayātān—személyesen eljőve; draṣṭāsi—látni fogod; siddhān—tökéletessé vált személyiségek; anurakta-lokaḥ—az alattvalók szeretetét élvezve.
FORDÍTÁS
Az Úr Viṣṇu folytatta: Drága Pṛthu királyom! Ha továbbra is megvéded alattvalóidat, követve a tanítást, melyet a bölcs brāhmaṇák adtak át neked, s melyet ők maguk a mesterek és tanítványok láncolatától, hallás útján kaptak, valamint ha betartod az általuk lefektetett vallásos elveket, s nem ragaszkodsz az elmebeli spekulációval létrehozott eszmékhez, akkor minden alattvalód boldog lesz. Szeretni fognak mind, s rövidesen olyan felszabadult lelkekkel is találkozhatsz, mint a négy Kumāra [Sanaka, Sanātana, Sanandana és Sanat-kumāra].
MAGYARÁZAT
Az Úr Viṣṇu elmondta Pṛthu királynak, hogy mindenkinek követnie kell a varṇāśrama-dharma elveit, s akkor bármilyen körülmények között marad az anyagi világban, biztos, hogy a halála után felszabadul. Ebben a korban azonban amiatt, hogy a varṇāśrama-dharma rendszere a feje tetejére állt, nagyon nehéz minden elvet szigorúan betartani. Az egyetlen módszer, amit követve elérhetjük az élet tökéletességét, a Kṛṣṇa-tudat kifejlesztése. A varṇāśrama-dharmát más-más körülmények között élő, különféle emberek gyakorolják, s éppen így a Kṛṣṇa-tudat elveit is bárki követheti, a világ bármely részén.
A vers sajátos céllal tesz említést arról, hogy az embernek követnie kell a dvijāgryákat, a legkiválóbb brāhmaṇákat, például Parāśarát és Manut. Ezek a nagy szentek már megadták nekünk az utasításokat arra vonatkozóan, hogyan éljünk a varṇāśrama-dharma elvei szerint. Sanātana Gosvāmī és Rūpa Gosvāmī szintén meghatározták azokat a szabályokat, amelyek követésével az Úr tiszta bhaktáivá válhatunk. Ezért aztán elengedhetetlen, hogy kövessük a paramparā-rendszer ācāryáinak utasításait, akik a lelki tanítómesterek és tanítványaik láncolatán keresztül kapták meg a tudást. Így bár anyagi körülmények között élünk, kiszabadulhatunk az anyagi szennyezettség zűrzavarából, anélkül, hogy változtatnánk a helyzetünkön. Az Úr Caitanya Mahāprabhu ezért azt mondja, hogy az embernek nem kell változtatnia a helyzetén, csupán a tökéletes forrást kell hallgatnia (melyet paramparānak neveznek), és a gyakorlatban is alkalmaznia kell ezeket az elveket. Így elérheti az élet legmagasabb rendű tökéletességét — a felszabadulást —, és hazatérhet, vissza Istenhez. Amin tehát változtatnunk kell, az a tudatunk, s nem a testünk. Sajnos ebben a bűnös korban az emberek a testtel törődnek, nem pedig a lélekkel. Megannyi „izmust” kitaláltak, melyek csupán a testre vonatkoznak, s nem a lélekre.
Napjainkban, a demokrácia korában számtalan kormányképviselő vesz részt a törvényhozásban. Minden áldott nap bevezetnek egy új törvényt. Amiatt azonban, hogy ezek a törvények csupán a tapasztalatlan, feltételekhez kötött lelkek elmeszüleményei, nem nyújtanak megkönnyebbülést az emberi társadalomnak. Hajdanán a királyok annak ellenére, hogy egyeduralkodók voltak, szigorúan követték a nagy bölcsek és szentek által lefektetett elveket. Nem követtek el hibát az ország kormányzásában, és minden tökéletesen működött. Az emberek teljesen vallásosak voltak, a király pedig jogos adókat vetett ki rájuk, s így mindenki nagyon boldogan élt. Napjainkban az úgynevezett kormányfők többnyire az anyagi célokra törekvő emberek közül kerülnek ki, akik csupán a saját érdekeikkel törődnek, és nem ismerik a śāstrákat. Egyszóval a kormányzók a szó szoros értelmében ostobák és gonosztevők, az emberek pedig śūdrák. Az ostobák, gazemberek és śūdrák kombinációja nem hozhat békét és jólétet a világra. Ez az oka, hogy a társadalomban újra és újra zavargásokat tapasztalunk, harcokat, zendüléseket és testvérgyilkos viszályokat. Ilyen körülmények között a vezetők nemcsak arra képtelenek, hogy a felszabadulás felé vezessék az embereket, de még lelki békéjüket sem tudják biztosítani. A Bhagavad-gītāban az áll, hogy aki kiagyalt elképzelések szerint él, s nem hallgat a śāstrákra, az sohasem ér el sikert, halála után nem lesz boldog, s nem szabadulhat fel.