HU/SB 4.20.26
26. VERS
- yaśaḥ śivaṁ suśrava ārya-saṅgame
- yadṛcchayā copaśṛṇoti te sakṛt
- kathaṁ guṇa-jño viramed vinā paśuṁ
- śrīr yat pravavre guṇa-saṅgrahecchayā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaśaḥ—dicsőítés; śivam—teljesen áldásos; su-śravaḥ—ó, Uram, akit fennen magasztalnak; ārya-saṅgame—a fejlett bhakták társaságában; yadṛcchayā—valahogyan; ca—is; upaśṛṇoti—hall; te—Tiéd; sakṛt—akár csak egyszer is; katham—hogyan; guṇa-jñaḥ—aki felismeri a jó tulajdonságokat; viramet—elállhat; vinā—hacsak nem; paśum—egy állat; śrīḥ—a szerencse istennője; yat—amelyik; pravavre—elfogadta; guṇa—tulajdonságaidat; saṅgraha—megkapni; icchayā—egy vággyal.
FORDÍTÁS
Drága Uram, akit oly fennen magasztalnak! Ha valaki a tiszta bhakták társaságában csak egyszer is hall cselekedeteid dicsőségéről, nem hagyja el többé a bhakták társaságát, hacsak nem egy állat, mert egyetlen intelligens ember sem lenne olyan meggondolatlan, hogy így tegyen. Dicsőséged hallásának és éneklésének tökéletességét még a szerencse istennője is elfogadta, aki arra vágyott, hogy soha véget nem érő cselekedeteidről és transzcendentális dicsőségedről halljon.
MAGYARÁZAT
A bhakták társasága (ārya-saṅgama) a világon a legfontosabb dolog. Az ārya szó azokra utal, akik a lelki fejlődés útját járják. Az emberiség történelmében az āryanokat tartják a legfejlettebb közösségnek a világon, mert a védikus civilizáció elveit követik. Benépesítették az egész világot, s most indo-āryanokként ismerik őket. Az őstörténeti időkben az āryanok mindannyian a védikus alapelvek szerint éltek, és ennek következtében lelkileg rendkívül fejlettek voltak. A rājarṣikként ismert királyok olyan tökéletesen képzett kṣatriyák, alattvalóikat védelmező uralkodók voltak, s a lelki életnek egy olyan fejlett szintjén álltak, hogy az emberek életét semmi sem zavarta meg.
Az āryanok nagyra értékelik a Legfelsőbb Úr dicsőítését. Noha mások számára sincsenek korlátok, az āryanok rendkívül könnyen megértik a lelki élet lényegét. Hogyan lehetséges, hogy ilyen könnyen terjeszthetjük a Kṛṣṇa-tudatot az európaiak és az amerikaiak között? A történelmi leírásokból tudjuk, hogy az amerikaiak és az európaiak bizonyították képességeiket, amikor egyre több gyarmatra akartak szert tenni, napjainkban azonban fiaikból és unokáikból az anyagi tudomány fejlődése okozta szennyeződés hatására semmirekellők lettek. Mindez annak a következménye, hogy elvesztették eredeti lelki kultúrájukat, a védikus kultúrát. Jelenleg az āryan nemzetség leszármazottai nagyon komolyan veszik a Kṛṣṇa-tudatot. Mások, akik kapcsolatba kerülnek velük, és hallják a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát a tiszta bhaktáktól, szintén vonzódni kezdenek a transzcendentális hangvibrációhoz. A transzcendentális hangvibrációnak nagyon nagy hatása van, ha āryanoktól származik, de még ha valaki nem is tartozik az āryanokhoz, csupán a mantrát meghallgatva vaiṣṇava lesz, mert a hangvibráció mindenkire nagy hatást gyakorol.
Pṛthu Mahārāja kihangsúlyozza, hogy még az Úr Nārāyaṇa állandó társa, a szerencse istennője is arra vágyott, hogy halljon az Úr dicsőségéről, s annak érdekében, hogy a gopīk társaságába kerülhessen, akik tiszta bhakták, Lakṣmī, a szerencse istennője komoly lemondásoknak vetette alá magát. Az imperszonalisták megkérdezhetik, miért énekelje az ember sok-sok éven át állandóan a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát. Jobb, ha abbahagyja, és inkább arra törekszik, hogy elérje a kaivalyát, a felszabadulást, vagyis az Úr létébe merüljön. Pṛthu Mahārāja válasza erre az, hogy a vonzódás ehhez az énekléshez olyan erős, hogy hacsak valaki nem egy állat, lehetetlen abbahagynia ezt a folyamatot. Ez még akkor is így van, ha valaki véletlenül kerül kapcsolatba ezzel a transzcendentális hangvibrációval. Pṛthu Mahārāja nagyon határozott ezzel kapcsolatban — csak egy állat képes arra, hogy lemondjon a Hare Kṛṣṇa énekléséről. Akik nem állatok, hanem valóban intelligens, fejlett, civilizált emberi lények, nem tudják abbahagyni a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare állandó éneklését.