HU/SB 4.20.34
34. VERS
- maitreya uvāca
- iti vainyasya rājarṣeḥ
- pratinandyārthavad vacaḥ
- pūjito ’nugṛhītvainaṁ
- gantuṁ cakre ’cyuto matim
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
maitreyaḥ uvāca—a nagy bölcs, Maitreya folytatta; iti—így; vainyasya—Vena király fiának (Pṛthu Mahārājának); rāja-ṛṣeḥ—a szent királynak; pratinandya—értékelve; artha-vat vacaḥ—az imákat, amelyek mély jelentést hordoztak; pūjitaḥ—miután imádta; anugṛhītvā—kellőképpen megáldva; enam—Pṛthu királyt; gantum—távozni arról a helyről; cakre—elhatározta; acyutaḥ—a tévedhetetlen Úr; matim—elméjében.
FORDÍTÁS
Maitreya, a nagy szent így szólt Vidurához: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége nagyra becsülte Pṛthu Mahārāja jelentőségteljes imáit. Miután a király megfelelő szertartással imádta, az Úr megáldotta őt, s úgy határozott, hogy távozik.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben a pratinandyārthavad vacaḥ szavak a legfontosabbak, amelyek jelzik, hogy az Úr méltányolta a király jelentőségteljes imáit. Amikor egy bhakta imádkozik az Úrhoz, nem anyagi javakat akar, hanem az Úr kegyét kéri; azt, hogy élet élet után mindig az Úr lótuszlábát szolgálhassa. Az Úr Caitanya a mama janmani janmani szavakat használja, amelyek azt jelentik, hogy „életről életre”, mert a bhaktát még az sem érdekli, hogy véget vessen az ismétlődő születésnek. Az Úr és a bhakta életről életre megjelenik ebben az anyagi világban, az ő születésük azonban transzcendentális. A Bhagavad-gītā negyedik fejezetében az Úr elmondja Arjunának, hogy mindketten sok-sok születésen mentek már keresztül, s az Úr mindegyikre emlékezik, míg Arjuna elfelejtette valamennyit. Az Úr és bensőséges hívei időről időre megjelennek, hogy beteljesítsék az Úr küldetését, mivel azonban ezek transzcendentális születések, nem járnak együtt az anyagi születés nyomorúságos feltételeivel, ezért divyának, transzcendentálisnak nevezik őket.
Nagyon fontos, hogy megértsük az Úr és a bhakta transzcendentális születését. Az Úr azzal a szándékkal születik meg, hogy megalapozza az odaadó szolgálatot, a tökéletes vallási rendszert, a bhakta születésének célja pedig az, hogy az egész világon ezt a vallást, a bhakti kultuszát hirdesse. Pṛthu Mahārāja az Úr bhakti kultuszt terjesztő hatalmának inkarnációja volt, s az Úr megáldotta, hogy rendíthetetlen maradjon helyzetében. Így aztán amikor a király visszautasított minden anyagi áldást, az Úr ezt nagyra értékelte. Egy másik fontos szó a versben az acyuta, aminek jelentése „tévedhetetlen”. Az Úr megjelenik ugyan ebben az anyagi világban, ám soha nem szabad azt gondolni, hogy a feltételekhez kötött lelkek közül való, akik mindannyian esendőek. Amikor az Úr megjelenik, megtartja lelki helyzetét — Őt nem szennyezi be az anyagi természet három kötőereje. A Bhagavad-gītāban az Úr ezért az mondja megjelenéséről, hogy ātma-māyayā, azaz „a belső energia hajtja végre”. Az Úr csalhatatlan, így nem az anyagi természet kényszeríti arra, hogy megszülessen az anyagi világban. Azért jelenik meg, hogy visszaállítsa a vallási elvek tökéletes rendjét, és megszüntesse a démonok befolyását az emberi társadalomban.