HU/SB 4.20.37
37. VERS
- bhagavān api rājarṣeḥ
- sopādhyāyasya cācyutaḥ
- harann iva mano ’muṣya
- sva-dhāma pratyapadyata
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; api—szintén; rāja-ṛṣeḥ—a szent királynak; sa-upādhyāyasya—az összes pappal együtt; ca—is; acyutaḥ—a csalhatatlan Úr; haran—rabul ejtette; iva—valójában; manaḥ—az elme; amuṣya—az övének; sva-dhāma—lakhelyére; pratyapadyata—visszatért.
FORDÍTÁS
Miután a csalhatatlan Istenség Legfelsőbb Személyisége rabul ejtette a király és a jelen lévő papok elméjét, visszatért lelki világbeli hajlékára.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége minden tekintetben lelki, ezért anélkül is alászállhat a lelki világból, hogy megváltoztatná a testét. Emiatt acyutának, tévedhetetlennek nevezik. Amikor azonban egy élőlény esik le a lelki világból, neki anyagi testet kell öltenie, s amikor anyagi testet ölt, nem nevezhetjük acyutának. Leesik eredeti helyzetéből, az Úr szolgálatából, ezért kap egy anyagi testet, hogy szenvedjen a nyomorúságos anyagi életfeltételektől, vagy megpróbálja élvezni azokat. A leesett élőlény cyuta, míg az Urat acyutának nevezik. Az Úr mindenki számára vonzó volt — nemcsak a király, hanem a papi rend is vonzódott Hozzá, akik nagyon ragaszkodtak a védikus szertartásokhoz. Az Úrhoz mindenki vonzódik, ezért Kṛṣṇának, „mindenkit vonzó”-nak hívják. Pṛthu Mahārāja áldozati arénájában az Úr mint Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu jelent meg, aki az Úr Kṛṣṇa teljes kiterjedése. Ő a második inkarnáció Kāraṇodakaśāyī Viṣṇu után, aki az anyagi teremtés eredete, és aki Garbhodakaśāyī Viṣṇuként terjed ki, hogy behatoljon minden egyes univerzumba. Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu egyike azoknak a puruṣáknak, akik a természet anyagi kötőerőit irányítják.