HU/SB 4.20.38
38. VERS
- adṛṣṭāya namaskṛtya
- nṛpaḥ sandarśitātmane
- avyaktāya ca devānāṁ
- devāya sva-puraṁ yayau
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
adṛṣṭāya—annak, aki túl van az anyagi látás határán; namaḥ-kṛtya—hódolatot ajánlva; nṛpaḥ—a király; sandarśita—felfedte; ātmane—a Legfelsőbb Léleknek; avyaktāya—aki túl van az anyagi világ megnyilvánulásán; ca—szintén; devānām—a félisteneknek; devāya—a Legfelsőbb Úrnak; sva-puram—saját házába; yayau—visszatért.
FORDÍTÁS
Pṛthu király ezután tiszteletteljes hódolatát ajánlotta az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, minden félisten Legfelsőbb Urának, aki anyagi szemmel nem látható, ám aki mégis felfedte Magát előtte. Hódolatát ajánlotta Neki, majd hazatért otthonába.
MAGYARÁZAT
A Legfelsőbb Úr anyagi szemekkel nem látható, ám amikor az anyagi érzékek hajlanak arra, hogy az Úr transzcendentális szerető szolgálatát végezzék, s ezáltal megtisztulnak, az Úr feltárja Magát bhaktája előtt. Avyakta megnyilvánulatlant jelent. Noha az anyagi világot az Istenség Legfelsőbb Személyisége teremtette, megnyilvánulatlan marad az anyagi szemek számára. Pṛthu Mahārāja azonban tiszta odaadó szolgálatával lelki szemeket fejlesztett ki. Az Urat ez a vers sandarśitātmānak nevezi, mert bár közönséges szemekkel nem lehet látni, a bhakta számára mégis láthatóvá válik.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Negyedik Énekének huszadik fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr Viṣṇu megjelenik Pṛthu Mahārāja áldozati arénájában”.