HU/SB 4.21.25


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


25. VERS

tat prajā bhartṛ-piṇḍārthaṁ
svārtham evānasūyavaḥ
kurutādhokṣaja-dhiyas
tarhi me ’nugrahaḥ kṛtaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tat—ezért; prajāḥ—drága alattvalóim; bhartṛ—a mesternek; piṇḍa-artham—a halál utáni jólét; sva-artham—saját érdek; eva—bizonyára; anasūyavaḥ—anélkül hogy irigyek lennétek; kuruta—csak végezzétek; adhokṣaja—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; dhiyaḥ—Rá gondolva; tarhi—ezért; me—nekem; anugrahaḥ—kegy; kṛtaḥ—megtéve.


FORDÍTÁS

Pṛthu Mahārāja így folytatta: Ezért, drága alattvalóim, annak érdekében, hogy jó sors várjon királyotokra a halála után, megfelelően kell végeznetek kötelességeiteket a varṇában és āśramában elfoglalt helyzetetek szerint, és szívetekben mindig az Istenség Legfelsőbb Személyiségére kell gondolnotok. Így cselekedvén megvéditek saját érdekeiteket, és kegyetekben részesítitek királyotokat, hogy halála után sorsa jól alakuljon.


MAGYARÁZAT

Az adhokṣaja-dhiyaḥ szavak, amelyeknek a jelentése „Kṛṣṇa-tudat”, nagyon fontosak ebben a versben. A királynak és alattvalóinak egyaránt Kṛṣṇa-tudatúaknak kell lenniük, máskülönben haláluk után mindannyian alacsonyabb létformákba kényszerülnek. Egy lelkiismeretes kormánynak mindenki érdekében nagy hangsúlyt kell fektetnie a Kṛṣṇa-tudat tanítására. Kṛṣṇa-tudat nélkül sem az állam, sem a lakosok nem hajthatják végre lelkiismeretesen a kötelességeiket. Pṛthu Mahārāja ezért különösen arra kérte az embereket, hogy cselekedjenek Kṛṣṇa-tudatban, és nagy örömmel tanította őket, hogyan válhatnak Kṛṣṇa-tudatúvá. A Bhagavad-gītā (BG 9.27) így összegzi a Kṛṣṇa-tudatot:

yat karoṣi yad aśnāsi
yaj juhoṣi dadāsi yat
yat tapasyasi kaunteya
tat kuruṣva mad-arpaṇam

„Bármit, amit cselekszel, bármit, amit eszel vagy elajándékozol, valamennyi vezekléseddel együtt Kṛṣṇa-tudatban, vagyis az Istenség Legfelsőbb Személyisége örömére kell tenned.” Ha az államban minden embert, még a kormány tisztségviselőit is megtanítják a lelki élet gyakorlatára, akkor annak ellenére, hogy az anyagi természet szigorú törvényei miatt mindenkire valamilyen büntetés vár, ők nem kerülnek e visszahatások szövevényébe.