HU/SB 4.21.30
30. VERS
- dauhitrādīn ṛte mṛtyoḥ
- śocyān dharma-vimohitān
- varga-svargāpavargāṇāṁ
- prāyeṇaikātmya-hetunā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dauhitra-ādīn—unokák, mint apám, Vena; ṛte—kivéve; mṛtyoḥ—a halál személyiségének; śocyān—szörnyű; dharma-vimohitān—tévútra jutottak a vallás ösvényén; varga—vallás, anyagi gyarapodás, érzékkielégítés és felszabadulás; svarga—felemelkedés a mennyei bolygókra; apavargāṇām—megszabadulás az anyagi szennyezettségtől; prāyeṇa—majdnem mindig; eka—egy; ātmya—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; hetunā—miatt.
FORDÍTÁS
Bár az olyan visszataszító emberek, mint amilyen az apám, Vena, aki magának a halálnak az unokája volt, eltévednek a vallás ösvényén, minden kimagasló személyiség, köztük azok, akiket megemlítettem, egyetért azzal, hogy ebben a világban a vallás, az anyagi gyarapodás, az érzékkielégítés, a felszabadulás vagy a mennyei bolygókra emelkedés áldását egyedül az Istenség Legfelsőbb Személyisége adja.
MAGYARÁZAT
Vena királyt, Pṛthu Mahārāja apját a brāhmaṇák és a szentéletűek elítélték, mert tagadta az Istenség Legfelsőbb Személyisége létét, s elvetette a folyamatot, amellyel elégedetté lehet tenni az Urat, azaz megtagadta a védikus áldozatok bemutatását. Egyszóval ateista volt, aki nem hitt Istenben, s aki emiatt beszüntetett minden védikus rituális szertartást a királyságában. Pṛthu Mahārāja visszataszítónak tartotta Vena király jellemét, mert ostobán cselekedett, amikor betiltotta a vallásos szertartásokat. Az ateistáknak az a véleményük, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének tekintélyét nem szükséges elfogadni ahhoz, hogy valaki sikeres legyen a vallás, az anyagi gyarapodás, az érzékkielégítés vagy a felszabadulás terén. Szerintük a dharma, azaz a vallásos elvek arra szolgálnak, hogy egy képzeletbeli Istent teremtve erkölcsösségre vagy becsületességre ösztönözzék az embert, csupán azért, hogy megőrizzék a társadalom békés, zavartalan rendjét. Ezenkívül azt is mondják, hogy valójában nem szükséges elfogadni Istent ebből a célból — elegendő, ha valaki követi az erkölcs és a becsület alapelveit. Ha valakinek jó tervei vannak, és keményen dolgozik anyagi gyarapodása érdekében, az automatikusan meghozza gyümölcsét. Éppen így az érzékkielégítés sem függ az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyétől, mondják, mert ha valaki bármilyen úton elegendő pénzt keres, akkor elegendő lehetősége nyílik majd az érzékkielégítésre. Ami pedig a felszabadulást illeti, úgy tartják, hogy semmi szükség beszélni róla, mert a halállal mindennek vége szakad. Pṛthu Mahārāja azonban nem fogadta el, amit ezek az ateisták mondanak, élükön apjával, aki magának a halálnak az unokája volt. Általában a leánygyermek az apa tulajdonságait örökli, a fiú pedig az anyáét. Mṛtyu lánya, Sunīthā így apja valamennyi tulajdonságát örökölte, Vena pedig anyja tulajdonságaival jött a világra. Aki örökre engedelmeskedni kényszerül az ismétlődő születés és halál törvényeinek, az az anyagi eszméken kívül semmi mást nem képes befogadni. Vena király ilyen ember volt, ezért nem hitt Isten létében. A modern társadalom egyetért Vena király elveivel, ám ha tüzetesen tanulmányozzuk a vallás, az anyagi gyarapodás, az érzékkielégítés és a felszabadulás minden feltételét, el kell fogadnunk az Istenség Legfelsőbb Személyisége hitelességének alapelveit. A védikus irodalom szerint a vallás kizárólag azokból a törvénykönyvekből áll, melyeket Isten adott.
Ha valaki nem fogadja el a Legfelsőbb Isten tekintélyét a vallás és erkölcs terén, meg kell magyaráznia, miért ér el eltérő eredményt két ugyanolyan erkölcsi szinten álló ember. Általánosságban azt találjuk, hogy még ha két embert azonos etikai szint, becsületesség és erkölcsösség jellemez, helyzetük akkor sem ugyanaz. Ehhez hasonlóan az anyagi gyarapodás terén is azt látjuk, hogy ha két ember ugyanúgy éjt nappallá téve keményen dolgozik, nem érik el ugyanazt az eredményt. Van, aki még munka nélkül is fényűző gazdagságot élvez, míg másvalakinek fáradságos munkája ellenére még annyi ételre sem telik, hogy naponta kétszer jóllakjon. Az érzékkielégítést tekintve szintén megfigyelhetjük, hogy néha az, akinek van mit a tejbe aprítania, nem elégedett a családi helyzetével, sőt néha még csak meg sem tud házasodni, míg másvalaki, aki talán nem gazdag, a lehető legnagyobb lehetőséget kapja meg az érzékkielégítésre. Még egy olyan állatnak is, mint a disznó vagy a kutya, jobb lehetőségei vannak az érzékkielégítésre, mint egy emberi lénynek. Ha a felszabadulástól eltekintve csupán az élet alapvető szükségleteit vesszük figyelembe — a dharmát, az arthát és a kāmát, azaz a vallást, az anyagi gyarapodást és az érzékkielégítést —, látni fogjuk, hogy nem mindenki számára azonosak. El kell tehát fogadnunk, hogy létezik valaki, aki a különböző szinteket meghatározza. Következésképpen nemcsak a felszabadulás érdekében kell az embernek az Úrra bízni a magát, hanem még az anyagi világ közönséges szükségletei terén is. Pṛthu Mahārāja elmondta, hogy annak ellenére, hogy szüleik gazdagok, a gyerekek nem boldogok. Néha előfordul, hogy egy beteg annak ellenére meghal, hogy egy hozzáértő orvos értékes gyógyszereket ír fel neki; és az is megesik, hogy valakinek nagy, biztonságos csónakja van, mégis vízbe fullad. Így aztán küzdhetünk, hogy legyőzzük az akadályokat, melyeket az anyagi természet gördít az utunkba, ám ha az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem pártfogol minket, erőfeszítéseink nem járhatnak sikerrel.