HU/SB 4.21.31
31. VERS
- yat-pāda-sevābhirucis tapasvinām
- aśeṣa-janmopacitaṁ malaṁ dhiyaḥ
- sadyaḥ kṣiṇoty anvaham edhatī satī
- yathā padāṅguṣṭha-viniḥsṛtā sarit
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat-pāda—akinek a lótuszlába; sevā—szolgálat; abhiruciḥ—hajlam; tapasvinām—azok, akik komoly lemondásoknak vetik alá magukat; aśeṣa—számtalan; janma—születés; upacitam—szert tesz; malam—szenny; dhiyaḥ—elme; sadyaḥ—azonnal; kṣiṇoti—elpusztít; anvaham—nap mint nap; edhatī—növekvő; satī—lévő; yathā—mint; pada-aṅguṣṭha—lótuszlába ujjaitól; viniḥsṛtā—ered; sarit—víz.
FORDÍTÁS
Azzal a vágyukkal, hogy szolgálják az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábát, a szenvedő emberek azonnal kitisztíthatják elméjükből azt a szennyeződést, mely a számtalan születés alatt összegyűlt benne. Ez a folyamat a Gangesz vizéhez hasonlóan, amely az Úr lótuszlábának ujjaitól ered, azon nyomban megtisztítja az elméjüket, és így lelki tudatuk, azaz Kṛṣṇa-tudatuk egyre mélyebb lesz.
MAGYARÁZAT
Indiában valóban azt látjuk, hogy aki naponta megfürdik a Gangesz vizében, csaknem minden betegségtől megszabadul. Élt Kalkuttában egy nagyon tiszteletreméltó brāhmaṇa, aki soha életében nem szedett gyógyszert. Még ha néha betegnek érezte magát, akkor sem fogadott el gyógyszert az orvostól, hanem egyszerűen csak a Gangesz vizét itta, és hamarosan meggyógyult. A Gangesz dicsőségét az indiaiak és mi is nagyon jól ismerjük. A Gangesz Kalkutta mellett folyik. Vizén néha ürülék és más szennyes dolgok úsznak, amelyeket a környező malmokból és gyárakból sodor magával, mégis emberek ezrei fürdenek meg benne. Mindannyian nagyon egészségesek, és érdekli őket a lelki élet is — ez a Gangesz vizének hatása. A Gangeszt azért dicsőítik, mert az Úr lótuszlábujjaitól ered. Ha valaki az Úr lótuszlábának szolgálathoz lát, azaz elkezdi a Kṛṣṇa-tudatot, azon nyomban megtisztul a megszámlálhatatlan születése folyamán felhalmozódott szennyeződéstől. Saját szememmel látom, hogy azok, akik a Kṛṣṇa-tudat útjára lépnek, elmúlt életeik koromfekete bűnlajstroma ellenére tökéletesen megtisztulnak minden szennyeződéstől, és nagyon gyorsan fejlődnek a lelki életben. Pṛthu Mahārāja ezért elmondja, hogy a Legfelsőbb Úr áldása nélkül senki sem léphet előre — sem az úgynevezett erkölcsösség, sem az anyagi gyarapodás, sem az érzékkielégítés terén. Mindenkinek hozzá kell látnia az Úr szolgálatához, a Kṛṣṇa-tudathoz, amelynek segítségével nagyon hamar tökéletes emberré válik, ahogyan azt a Bhagavad-gītā is megerősíti (kṣipraṁ bhavati dharmātmā śaśvac-chāntiṁ nigacchati). Kötelességtudó király lévén Pṛthu Mahārāja azt mondja, hogy mindenki keressen menedéket az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél, és így azonnal megtisztulhat. Az Úr Śrī Kṛṣṇa szintén azt mondja a Bhagavad-gītāban, hogy csupán azáltal, hogy valaki meghódol Neki, azonnal megszabadul minden bűnös visszahatástól. Ahogy Kṛṣṇa azonnal elveszi egy meghódolt lélek bűneinek visszahatásait, úgy Kṛṣṇa külső megnyilvánulása, Kṛṣṇa képviselője, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyeként cselekszik, a tanítvány avatása után azonnal elveszi a tanítvány bűnös életének minden visszahatását. Így ha a tanítvány követi a lelki tanítómester által előírt szabályokat, akkor tiszta marad, és nem szennyezi be az anyagi fertőzés.
Śrī Caitanya Mahāprabhu ezért kijelentette, hogy a lelki tanítómesternek, aki Kṛṣṇa képviselőjének a szerepét tölti be, el kell pusztítania tanítványa minden bűnös visszahatását. Néha a lelki tanítómester vállalja a kockázatot, hogy elárasztják a tanítványok bűnös visszahatásai, s ezeket magára vállalva megpróbáltatásokon megy keresztül. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt tanácsolta, hogy senki se fogadjon el túl sok tanítványt.