HU/SB 4.21.42
42. VERS
- yad brahma nityaṁ virajaṁ sanātanaṁ
- śraddhā-tapo-maṅgala-mauna-saṁyamaiḥ
- samādhinā bibhrati hārtha-dṛṣṭaye
- yatredam ādarśa ivāvabhāsate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat—amelyik; brahma—a brahminikus kultúra; nityam—örökké; virajam—szennyezettség nélkül; sanātanam—kezdet nélkül; śraddhā—hit; tapaḥ—lemondás; maṅgala—kedvező; mauna—hallgatás; saṁyamaiḥ—az elme és az érzékek fegyelmezése; samādhinā—teljes összpontosítással; bibhrati—megvilágítja; ha—ahogy tette; artha—a Védák valódi célja; dṛṣṭaye—hogy rájöjjön; yatra—amiben; idam—mindezek; ādarśe—egy tükörben; iva—mint; avabhāsate—megnyilvánul.
FORDÍTÁS
A brahminikus kultúrában a brāhmaṇák transzcendentális helyzete örökké fennáll, mert hittel, lemondással, a szentírások végkövetkeztetéseit megértve, az érzékek és az elme teljes szabályozásával és a meditáció segítségével elfogadják a Védák rendelkezéseit. Ily módon fény derül számukra az élet igazi céljára, ahogyan az arcunk is élesen tükröződik egy tiszta tükörben.
MAGYARÁZAT
Az előző vers leírta, hogy egy élő brāhmaṇát megvendégelni hatásosabb, mint felajánlásokat helyezni egy tűzáldozatba, ezért ez a vers most világosan meghatározza, mi a brahmanizmus, és ki a brāhmaṇa. A Kali-korban vannak olyan emberek, akik ugyan nem rendelkeznek brahminikus tulajdonságokkal, ám kihasználják, hogy a brāhmaṇák etetésével az ember jobb eredményt érhet el, mint az áldozatok végrehajtásával, és csupán azon az alapon, hogy brāhmaṇa családban születtek, kijelentik, hogy megilleti őket az evés joga, melyet brāhmaṇa-bhojanának ismernek. Pṛthu Mahārāja annak érdekében, hogy megkülönböztesse az embereknek ezt a csoportját az igazi brāhmaṇáktól, megadja a brāhmaṇa és a brahminikus kultúra pontos meghatározását. Az embernek nem szabad visszaélnie a helyzetével csupán azért, hogy úgy éljen, mint a tűz fény nélkül. Egy brāhmaṇának alaposan kell ismernie a Bhagavad-gītāban leírt védikus végkövetkeztetést. Vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ (BG 15.15). A Védák végkövetkeztetése — azaz a végső vagy Vedānta megértés — a Kṛṣṇáról szóló tudás. Ez az igazság, mert csupán azzal, hogy megérti Magát Kṛṣṇát, az ember tökéletes brāhmaṇává válhat, ahogyan azt a Bhagavad-gītā is leírja (janma karma ca me divyam evaṁ yo vetti tattvataḥ). Az a brāhmaṇa, aki tökéletesen ismeri Kṛṣṇát, mindig transzcendentális helyzetben van. A Bhagavad-gītā ezt is megerősíti (BG 14.26):
- māṁ ca yo ’vyabhicāreṇa
- bhakti-yogena sevate
- sa guṇān samatītyaitān
- brahma-bhūyāya kalpate
„Aki a teljes odaadó szolgálatba merül, s nem esik vissza semmilyen körülmények között, az egyszeriben túllép az anyagi természet kötőerőin, és így a Brahman síkjára emelkedik.”
Az Úr Kṛṣṇa bhaktája ezért valóban tökéletes brāhmaṇa. Helyzete transzcendentális, mert mentes a feltételekhez kötött élet négy hibájától, azaz nem követ el hibákat, nincs illúzióban, nem csal, és érzékszervei nem tökéletlenek. Egy tökéletes vaiṣṇavára, azaz Kṛṣṇa-tudatú emberre mindig ez a transzcendentális helyzet jellemző, mert Kṛṣṇát és Kṛṣṇa képviselőjét követve beszél. Mivel a vaiṣṇavák pontosan azt mondják, amit Kṛṣṇa, bármit mondanak, mentes az említett négy hibától. Kṛṣṇa elmondja a Bhagavad-gītāban, hogy mindenki gondoljon mindig Rá, legyen a bhaktája, ajánlja Neki a hódolatát és imádja Őt, s végül hódoljon meg Neki. Ezek az odaadó cselekedetek transzcendentálisak, és mentesek a hibáktól, az illúziótól, a csalástól és a tökéletlenségtől. Ezért bárki, aki őszinte híve az Úr Kṛṣṇának, és aki úgy prédikálja ezt a kultuszt, hogy csakis Kṛṣṇa utasításait követve beszél, az virajam, azaz mentes az anyagi szennyezettség négy hibájától. Egy igazi brāhmaṇa vagy vaiṣṇava ezért örökké a Védák vagy a védikus magyarázatok végkövetkeztetéseire támaszkodik, amelyet Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége adott nekünk. Egyedül a Védák tartalmazta ismeretekből érthetjük meg az Abszolút Igazság valódi helyzetét, aki a Śrīmad-Bhāgavatam leírása szerint három aspektusban nyilvánul meg — személytelen Brahmanként, helyhez kötött Paramātmāként, és végül az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként. Időtlen idők óta létezik ez a tökéletes tudás, és a brahminikus vagy vaiṣṇava kultúra mindörökre erre az alapelvre támaszkodik. Az embernek éppen ezért hittel kell tanulmányoznia a Védákat, nemcsak azért, hogy ő maga tudásra tegyen szert, hanem azért is, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége és a Védák szavaiba vetett valódi hittel másoknak is átadhassa ezt a tudást, és másokat is erre a tevékenységre buzdítson.
A maṅgala („kedvező”) szó ebben a versben nagyon fontos. Śrīla Śrīdhara Svāmī idézi, hogy maṅgalának, azaz kedvezőnek azt nevezik, amikor valaki helyesen cselekszik, és elutasítja azt, ami helytelen. Helyesen cselekedni azt jelenti, hogy elfogadunk mindent, ami kedvez az odaadó szolgálat végzésének, a helytelen cselekedet elutasítása pedig annyit jelent, mint elutasítani mindent, ami nem kedvez az odaadó szolgálatnak. Kṛṣṇa-tudatú mozgalmunkban elfogadjuk ezt az elvet, s így elutasítunk négy tiltott dolgot — a tiltott szexuális életet, az alkohol és kábítószer fogyasztást, a szerencsejátékokat és a húsevést —, valamint elfogadjuk, hogy naponta legalább tizenhat körön át énekeljük a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát, s naponta háromszor meditálunk a Gāyatrī mantrán. Ezáltal őrizheti meg az ember a brahminikus műveltségét és a lelki erejét. Ha valaki pontosan betartja az odaadó szolgálatnak ezeket az elveit, s napi huszonnégy órán keresztül énekli a mahā-mantrát — Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare —, akkor nagyon gyorsan fejlődést ér el a lelki életben, s végül teljes mértékben alkalmassá válik arra, hogy szemtől szemben megpillanthassa az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. A védikus tudás tanulmányozásának vagy megértésének a végső célja az, hogy megtaláljuk Kṛṣṇát, ezért az, aki követi az előzőekben ismertetett védikus elveket, már kezdettől fogva nagyon tisztán láthatja az Úr Kṛṣṇa, az Abszolút Igazság minden vonását, ahogyan az ember egy tiszta tükörben tökéletesen jól láthatja arcának tükörképét. A végkövetkeztetés tehát az, hogy egy brāhmaṇa nem válik brāhmaṇává csupán azért, mert élőlény, vagy, mert brāhmaṇa családban született. Rendelkeznie kell a śāstrákban leírt valamennyi tulajdonsággal, s a brahminikus elveknek megfelelően kell élnie. Ha így él, végül teljesen Kṛṣṇa-tudatossá válik, és megértheti, ki is valójában Kṛṣṇa. A Brahma-saṁhitā a következőképpen ír arról, hogyan látja a bhakta minden pillanatban saját szemével Kṛṣṇát:
- premāñjana-cchurita-bhakti-vilocanena
- santaḥ sadaiva hṛdayeṣu vilokayanti
- yaṁ śyāmasundaram acintya-guṇa-svarūpaṁ
- govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi
A bhakta amiatt, hogy tiszta szeretet ébredt benne Kṛṣṇa iránt, állandóan látja szívében az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akit Śyāmasundaraként ismernek. Ez a brahminikus kultúra tökéletes szintje.