HU/SB 4.21.44
44. VERS
- guṇāyanaṁ śīla-dhanaṁ kṛta-jñaṁ
- vṛddhāśrayaṁ saṁvṛṇate ’nu sampadaḥ
- prasīdatāṁ brahma-kulaṁ gavāṁ ca
- janārdanaḥ sānucaraś ca mahyam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
guṇa-ayanam—aki szert tett minden jó tulajdonságra; śīla-dhanam—akinek kincse a helyes viselkedés; kṛta-jñam—aki hálás; vṛddha-āśrayam—aki a bölcseknél keres menedéket; saṁvṛṇate—eléri; anu—bizonyára; sampadaḥ—minden kincs; prasīdatām—legyen elégedett; brahma-kulam—a brāhmaṇa osztállyal; gavām—a tehenekkel; ca—is; janārdanaḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; sa—vele; anucaraḥ—bhaktájával együtt; ca—is; mahyam—velem.
FORDÍTÁS
Aki szert tesz a brahminikus tulajdonságokra — azaz akinek egyetlen vagyona a helyes viselkedés, aki hálás, és aki a tapasztaltaknál keres menedéket —, az megkapja a világ minden kincsét. Bárcsak az Istenség Legfelsőbb Személyisége társaival együtt elégedett lenne a brāhmaṇákkal, a tehenekkel és velem!
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét a namo brahmaṇya-devāya go-brāhmaṇa-hitāya ca imával imádják. Ebből jól láthatjuk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége tiszteli és védelmezi a brāhmaṇákat, a brahminikus kultúrát és a teheneket. Ahol tehát vannak brāhmaṇák és fennáll a brahminikus kultúra, ott vannak tehenek és van tehénvédelem is. Egy olyan társadalomban vagy kultúrában, ahol nincsenek brāhmaṇák és brahminikus kultúra, ott a tehenekkel úgy bánnak, mint a közönséges állatokkal, és lemészárolják őket az emberi civilizáció áldozati oltárán. Annak, hogy Pṛthu Mahārāja kiemeli a gavām szót, jelentősége van, hiszen az Úr mindig a tehenek és bhaktái társaságában tartózkodik. Az Úr Kṛṣṇát ábrázoló képeken mindig tehenekkel és társaival, a tehénpásztorfiúkkal és a gopīkkal láthatjuk Őt. Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem lehet egyedül. Ezért mondta Pṛthu Mahārāja, hogy sānucaraś ca, jelezve, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindig követői és bhaktái társaságában van.
Egy bhakta a félistenek minden jó tulajdonságára szert tesz; ő guṇāyanam, valamennyi jó tulajdonság tárháza. Egyetlen kincse a helyes viselkedése, és mindig hálás. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyéért érzett hála a brāhmaṇák és a vaiṣṇavák egyik jellemzője. Mindenkinek hálásnak kell lennie az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, mert gondoskodik minden élőlényről, és megad nekik mindent, amire szükségük van. A Védákban (Kaṭha Up. 2.2.13) ez áll: eko bahūnāṁ yo vidadhāti kāmān, a legfelsőbb ellátja az élőlényeket mindazzal, amire szükségük van. Az az élőlény, aki hálás emiatt az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, minden bizonnyal jó jellemvonásokkal rendelkezik.
A vṛddhāśrayam szó nagyon fontos ebben a versben. Vṛddha arra az emberre utal, akinek fejlett tudása van. Kétfajta idős ember van — az egyik az, aki éveit tekintve koros, a másik pedig az, aki a tudás terén rendkívül tapasztalt. Vṛddha valójában az, aki fejlett tudással rendelkezik (jñāna-vṛddha) — csupán attól, hogy valaki a korát tekintve öreg, még nem vṛddha. A vṛddhāśrayam, vagyis az az ember, aki egy fejlett tudással rendelkező, felsőbbrendű személynél keres menedéket, szert tehet a brāhmaṇák minden jó tulajdonságára, és elsajátíthatja a helyes viselkedést. Amikor valakiben valóban kialakulnak a jó tulajdonságok, valamint hálás lesz az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyéért, továbbá menedéket keres egy hiteles lelki tanítómesternél, akkor minden gazdagságot megkap. Az ilyen ember brāhmaṇa vagy vaiṣṇava. Pṛthu Mahārāja ezért az Istenség Legfelsőbb Személyiségének valamint társainak, híveinek, a vaiṣṇaváknak, a brāhmaṇáknak és a teheneknek a kegyét kéri.