HU/SB 4.21.47
47. VERS
- hiraṇyakaśipuś cāpi
- bhagavan-nindayā tamaḥ
- vivikṣur atyagāt sūnoḥ
- prahlādasyānubhāvataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
hiraṇyakaśipuḥ—Prahlāda Mahārāja apja; ca—szintén; api—ismét; bhagavat—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; nindayā—gyalázása miatt; tamaḥ—a pokoli élet legsötétebb birodalmába; vivikṣuḥ—jutott; atyagāt—megmenekült; sūnoḥ—fiának; prahlādasya—Prahlāda Mahārājának; anubhāvataḥ—a befolyása által.
FORDÍTÁS
Hiraṇyakaśipu, aki bűnös cselekedeteivel mindig szembeszállt az Istenség Legfelsőbb Személyisége felsőbbségével, szintén a pokoli élet legsötétebb birodalmába került, ám nagyszerű fia, Prahlāda Mahārāja kegyéből ő is felszabadult, s hazatért, vissza Istenhez.
MAGYARÁZAT
Amikor Nṛsiṁhadeva áldást ajánlott fel Prahlāda Mahārājának, Prahlāda Mahārāja annak köszönhetően, hogy végtelenül odaadó és türelmes volt, visszautasította, hogy bármiféle áldást elfogadjon az Úrtól, mert azt gondolta, ez nem lenne illő egy őszinte bhaktához. Prahlāda Mahārāja elítélte, hogy valaki a jutalom reményében végezzen szolgálatot az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, s az ilyen tettet üzletnek tekintette. Prahlāda Mahārāja vaiṣṇava volt, ezért nem saját magának kért áldást, hanem apjára gondolt. Annak ellenére, hogy az apja örökké kínozta őt, s meg is ölte volna, ha az Istenség Legfelsőbb Személyisége véget nem vet az életének, Prahlāda Mahārāja mégis azért könyörgött az Úrnak, hogy bocsásson meg apjának. Az Úr nyomban teljesítette kérését, így Hiraṇyakaśipu megmenekült a pokoli élet legsötétebb birodalmából, s fia kegyéből hazatért, vissza Istenhez. Prahlāda Mahārāja a legkiválóbb vaiṣṇava, aki mindig könyörületes az anyagi világ pokoli életétől szenvedő bűnösökhöz. Kṛṣṇát ezért para-duḥkha-duḥkhī kṛpāmbuddhiḥnak nevezik, ami azt jelenti, hogy részvétet érez, ha másokat szenvedni lát, s Ő a kegy óceánja. Prahlāda Mahārājához hasonlóan az Úr minden tiszta bhaktája együttérző, hiszen eljön ebbe az anyagi világba, hogy megmentse a bűnösöket. Számtalan megpróbáltatáson mennek keresztül, ám mindezt megadóan tűrik, hiszen ez is a vaiṣṇava egyik jellemző tulajdonsága, aki igyekszik minden bűnöst kiszabadítani az anyagi lét pokoli körülményei közül. A vaiṣṇavákat a következő imával köszöntik:
- vāñchā-kalpatarubhyaś ca
- kṛpā-sindhubhya eva ca
- patitānāṁ pāvanebhyo
- vaiṣṇavebhyo namo namaḥ
Egy vaiṣṇavának az a legfőbb célja, hogy megmentse az elesett lelkeket.