HU/SB 4.22.25
25. VERS
- harer muhus tatpara-karṇa-pūra-
- guṇābhidhānena vijṛmbhamāṇayā
- bhaktyā hy asaṅgaḥ sad-asaty anātmani
- syān nirguṇe brahmaṇi cāñjasā ratiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
hareḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; muhuḥ—állandóan; tat-para—az Istenség Legfelsőbb Személyiségével kapcsolatban; karṇa-pūra—a fül ékessége; guṇa-abhidhānena—transzcendentális tulajdonságokról beszélve; vijṛmbhamāṇayā—a Kṛṣṇa-tudat fokozásával; bhaktyā—odaadással; hi—bizonyára; asaṅgaḥ—tiszta; sat-asati—az anyagi világ; anātmani—szembeállítva a lelki megértéssel; syāt—kell lennie; nirguṇe—a transzcendenciában; brahmaṇi—a Legfelsőbb Úrban; ca—és; añjasā—könnyedén; ratiḥ—vonzódás.
FORDÍTÁS
A bhaktának azzal, hogy örökké az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális tulajdonságairól hall, fokozatosan erősödnie kell az odaadó szolgálat végzésében. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége kedvtelései a bhakták fülének legszebb ékességei. Azzal, hogy valaki odaadó szolgálatot végez és túllép az anyagi kötőerőkön, könnyen megszilárdulhat a transzcendensben az Istenség Legfelsőbb Személyiségében.
MAGYARÁZAT
Ez a vers legfőképpen a hallgatás odaadó folyamatát alapozza meg. Egy bhakta semmi mást nem szeret hallani, csupán azt, ami a lelki cselekedetekkel kapcsolatos, vagyis az Istenség Legfelsőbb Személyisége kedvteléseit. Vágyunkat az odaadó szolgálatra azzal fokozhatjuk, hogy a Bhagavad-gītāt és a Śrīmad-Bhāgavatamot hallgatjuk a megvalósított lelkektől. Minél többet hallgatjuk a megvalósított lelkeket, annál inkább fejlődünk odaadó életünkben, minél többet fejlődünk az odaadó életben, annál inkább elkülönülünk az anyagi világtól, s minél inkább elkülönülünk az anyagi világtól, ahogy azt az Úr Caitanya Mahāprabhu javasolta, annál erősebben ragaszkodunk az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez. Annak a bhaktának tehát, aki igazán szeretne fejlődni az odaadó szolgálatban, és haza szeretne térni, vissza Istenhez, le kell mondania az érzéki élvezet iránti érdeklődéséről és azok társaságáról, akik a pénzre és az érzékkielégítésre vágynak. Ez az Úr Caitanya Mahāprabhu tanácsa:
- niṣkiñcanasya bhagavad-bhajanonmukhasya
- pāraṁ paraṁ jigamiṣor bhava-sāgarasya
- sandarśanaṁ viṣayiṇām atha yoṣitāṁ ca
- hā hanta hanta viṣa-bhakṣaṇato ’py asādhu
- (Cc. Madhya 11.8)
Az imperszonalisták, vagyis a Bhāgavatam hivatásos előadói, akik a kasztrendszert főleg a démonikus születésjog alapján támogatják, magyarázatot fűznek az ebben a versben használt brahmaṇi szóhoz. Azt mondják, hogy brahmaṇi a személytelen Brahmant jelenti. Ezt a következtetést azonban nem vonhatják le, ha megnézik a szövegkörnyezetet, a bhaktyā és a guṇābhidhānena szavakat. Az imperszonalisták szerint a személytelen Brahmanban nincsenek transzcendentális tulajdonságok. Meg kell értenünk tehát, hogy a brahmaṇi jelentése: „az Istenség Legfelsőbb Személyiségében”. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége Kṛṣṇa, amint azt Arjuna is elismeri a Bhagavad-gītāban, ezért bárhol szerepel a brahma szó, egyértelműen Kṛṣṇára utal, nem pedig a személytelen Brahman-sugárzásra. Brahmeti paramātmeti bhagavān iti śabdyate (SB 1.2.11). Brahmant, Paramātmāt és Bhagavānt együttesen Brahmannak tekinthetjük, de amikor a bhakti szóra vagy a transzcendentális tulajdonságokra való emlékezésre találunk utalást, az az Istenség Legfelsőbb Személyiségére vonatkozik, s nem a személytelen Brahmanra.