HU/SB 4.22.44
44. VERS
- prāṇā dārāḥ sutā brahman
- gṛhāś ca sa-paricchadāḥ
- rājyaṁ balaṁ mahī kośa
- iti sarvaṁ niveditam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
prāṇāḥ—élet; dārāḥ—feleség; sutāḥ—gyermekek; brahman—ó, nagy brāhmaṇa; gṛhāḥ—otthon; ca—is; sa—vele; paricchadāḥ—mindazzal, ami hozzátartozik; rājyam—királyságot; balam—erőt; mahī—földet; kośaḥ—kincstárat; iti—így; sarvam—mindent; niveditam—felajánlott.
FORDÍTÁS
A király folytatta: Ezért, kedves brāhmaṇáim, életemet, feleségemet, gyermekeimet, otthonomat, berendezését és minden mást, ami hozzá tartozik, birodalmamat, erőmet, földemet és főképp kincstáramat — mind felajánlom nektek!
MAGYARÁZAT
Néhány szövegváltozatban nem a dārāḥ szó szerepel, hanem a rāyaḥ, ami vagyont jelent. Indiában még mindig élnek olyan gazdag emberek, akiket az állam rāyának ismer el. Az Úr Caitanya Mahāprabhu egyik nagy bhaktáját Rāmānanda Rāyának hívták, mert Madras kormányzója volt, s hatalmas vagyonnal rendelkezett. Még mindig sokan használják a rāya címet — Rāya Bahadur, Rāya Chaudhuri és így tovább. A dārāḥt, a feleséget nem szabad felajánlani a brāhmaṇáknak. Az arra érdemes embereknek, akik adományt fogadhatnak el, sok mindent ajándékozhatunk, ám sehol sem találunk példát arra, hogy valaki a feleségét adta volna adományban. Ebben az esetben a rāyaḥ szövegváltozat pontosabb, mint a dārāḥ. Ezenkívül mivel Pṛthu Mahārāja mindent felajánlott a Kumāráknak, a kośaḥ (kincstár) szó külön említésére nincsen szükség. A királyok és a császárok régen magánkincstárat tartottak, amit ratna-bhāṇḍának neveztek. A ratna-bhāṇḍa egy különleges kincstárszoba volt, amely különleges ékszerekkel, karkötőkkel, nyakláncokkal stb. volt teli, melyeket az alattvalók ajándékoztak a királynak. Ezt a kincstárat elkülönítették a rendes kincsesháztól, ahol a teljes bevételt tartották. Pṛthu Mahārāja tehát saját kincseit ajánlotta fel a Kumārák lótuszlábának. Már elismerte, hogy minden tulajdona a brāhmaṇáké, s ő csupán az állam javára használ fel mindent. Ha valóban mindene a brāhmaṇák tulajdona volt, hogyan ajánlhatta fel újra nekik? Ezzel kapcsolatban Śrīpāda Śrīdhara Svāmī elmagyarázta, hogy ez a felajánlás hasonló ahhoz, ahogyan egy szolga étellel kínálja urát. Az étel az uráé, hiszen ő vette meg, ám a szolga azzal, hogy elkészíti az ételt, elfogadhatóvá teszi a számára, s így felajánlja neki. Pṛthu Mahārāja ehhez hasonlóan mindenét felajánlotta a Kumāráknak.