HU/SB 4.23.34
34. VERS
- aspaṣṭa-kīrtiḥ suyaśā
- mūrkho bhavati paṇḍitaḥ
- idaṁ svasty-ayanaṁ puṁsām
- amaṅgalya-nivāraṇam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
aspaṣṭa-kīrtiḥ—megnyilvánulatlan hírnév; su-yaśāḥ—nagyon híres; mūrkhaḥ—műveletlen; bhavati—válik; paṇḍitaḥ—művelt; idam—ez; svasti-ayanam—szerencse; puṁsām—az embereknek; amaṅgalya—szerencsétlenség; nivāraṇam—lehetetlenné tesz.
FORDÍTÁS
Aki háromszor hallja ezt a történetet, nagy hírnévre tesz szert, ha addig nem ismerték el a társadalomban, és nagy tudós lesz belőle, ha azelőtt írni-olvasni sem tudott. A Pṛthu Mahārājáról szóló történetek hallgatása oly áldásos, hogy elűz minden balszerencsét.
MAGYARÁZAT
Az anyagi világban mindenki haszonra, tiszteletre, és hírnévre vágyik. Ha valaki az Istenség Legfelsőbb Személyiségével vagy a bhaktáival sokoldalú kapcsolatban áll, nagyon könnyen meggazdagodhat minden tekintetben. Ha valakit nem ismer vagy becsül nagyra a társadalom, nagyon híres és fontos személyiség válhat belőle, ha elkezdi az odaadó szolgálatot és a prédikálást. Ami a műveltséget illeti, csupán amiatt, hogy meghallgatja az Úr és bhaktái kedvteléseit leíró Śrīmad-Bhāgavatamot és Bhagavad-gītāt, bárkiből a társadalom elismert, művelt tudósa válhat. Ebben az anyagi világban minden lépésnél veszély leselkedik ránk, ám egy bhakta nem ismer félelmet, mert az odaadó szolgálat olyannyira áldásos, hogy automatikusan távol tart minden balszerencsét. Amikor Pṛthu Mahārājáról hallunk, az odaadó szolgálat egyik folyamatát végezzük (śravaṇam), ezért ha így cselekszünk, az természetesen minden szempontból szerencsét hoz.