HU/SB 4.23.39
39. VERS
- anudinam idam ādareṇa śṛṇvan
- pṛthu-caritaṁ prathayan vimukta-saṅgaḥ
- bhagavati bhava-sindhu-pota-pāde
- sa ca nipuṇāṁ labhate ratiṁ manuṣyaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
anu-dinam—nap mint nap; idam—ez; ādareṇa—nagy tisztelettel; śṛṇvan—meghallgatva; pṛthu-caritam—a Pṛthu Mahārājáról szóló történeteket; prathayan—elbeszélve; vimukta—felszabadult; saṅgaḥ—társulás; bhagavati—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; bhava-sindhu—a tudatlanság óceánja; pota—a hajó; pāde—akinek a lótuszlába; saḥ—ő; ca—szintén; nipuṇām—teljes; labhate—eléri; ratim—ragaszkodást; manuṣyaḥ—az ember.
FORDÍTÁS
Akik nagy tisztelettel és elragadtatással rendszeresen olvassák Pṛthu Mahārāja cselekedeteinek történetét, valamint rendszeresen elismétlik és elmesélik ezt másoknak is, azokban egyre erősebb, rendíthetetlen hit ébred az Úr lótuszlábában, s egyre tántoríthatatlanabbul vonzódnak majd hozzá. Az Úr lótuszlába az a hajó, amellyel az ember átkelhet a tudatlanság óceánján.
MAGYARÁZAT
A bhava-sindhu-pota-pāde szó fontos ebben a versben. Az Úr lótuszlábát mahat-padamnak nevezik, s ez azt jelenti, hogy az anyagi létezés teljes forrása az Úr lótuszlábán nyugszik. Ahogy a Bhagavad-gītā (BG 10.8) írja, ahaṁ sarvasya prabhavaḥ: minden Belőle árad. Ez a kozmikus megnyilvánulás, amelyet a tudatlanság óceánjához hasonlítanak, szintén az Úr lótuszlábán nyugszik. A tiszta bhakta emiatt a tudatlanság óceánját rendkívül kicsinek látja. Annak, aki az Úr lótuszlábánál keresett menedéket, nem kell keresztülszelnie az óceánt, mert mivel az Úr lótuszlábán kapott helyet, már rég átkelt ezen az óceánon. Ha valaki az Úr vagy az Úr bhaktája dicsőségéről hall vagy énekel, megingathatatlanul végezheti az Úr lótuszlábának szolgálatát. Ezt nagyon könnyen el lehet érni azzal is, hogy az ember mindennap rendszeresen elmondja Pṛthu Mahārāja életének történetét. A vimukta-saṅgaḥ szó szintén fontos ezzel kapcsolatban. Mivel kapcsolatban állunk az anyagi természet három kötőerejével, az anyagi világban elfoglalt helyzetünk felettébb veszélyes. Ha azonban a śravaṇam és a kīrtanam folyamata révén elmerülünk az Úr szolgálatában, azon nyomban vimukta-saṅgák, felszabadult lelkek lehetünk.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Negyedik énekének huszonharmadik fejezetéhez, melynek címe: „Pṛthu Mahārāja hazatér”.