HU/SB 4.25.1
1. VERS
- maitreya uvāca
- iti sandiśya bhagavān
- bārhiṣadair abhipūjitaḥ
- paśyatāṁ rāja-putrāṇāṁ
- tatraivāntardadhe haraḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
maitreyaḥ uvāca—Maitreya, a nagy bölcs folytatta; iti—így; sandiśya—utasítást adva; bhagavān—a hatalmas úr; bārhiṣadaiḥ—Barhiṣat király fiai által; abhipūjitaḥ—imádott; paśyatām—miközben nézték; rāja-putrāṇām—a király fiai; tatra—ott; eva—bizonyára; antardadhe—láthatatlanná vált; haraḥ—az Úr Śiva.
FORDÍTÁS
Maitreya, a nagy bölcs szavait folytatva így szólt Vidurához: Kedves Vidurám! Így tanította hát az Úr Śiva Barhiṣat király fiait, akik nagy odaadással és tisztelettel imádták őt. Az Úr Śiva végül eltűnt szemük elől.
MAGYARÁZAT
Ebből a fejezetből sokat megtudhatunk arról, milyen volt hajdanán egy királyság. Amikor Barhiṣat király arra gondolt, hogy visszavonul, s lemond királyi kötelességeiről, fiait annak érdekében, hogy tökéletes királyokká váljanak, s így alattvalóik javát szolgálják, elküldte, hogy lemondásokat végezzenek. Ekkor történt, hogy a nagy szent, Nārada az anyagi világról és az anyagi világot élvezni akaró élőlényről tanította őt. Megérthetjük ebből, hogyan nevelték a királyokat és a hercegeket arra, hogy gondot viseljenek birodalmukra. Az emberek érdekeit szolgáló jótékony cselekedetek célja az Istenség Legfelsőbb Személyiségének megértése volt. Az emberi létforma főként arra szolgál, hogy megértsük Istent, kapcsolatunkat Vele, valamint azokat a tetteket, melyekkel Őt szolgálhatjuk. Mivel a királyok felelősséget vállaltak alattvalóik lelki neveléséért, ők és alattvalóik egyaránt boldogan, Kṛṣṇa-tudatban éltek. Ezzel kapcsolatban emlékezzünk vissza, hogy Prācīnabarhiṣat uralkodói hierarchiájának rendszere Dhruva Mahārājától származik, aki az Úr nagy bhaktája és Nārada Muni leghíresebb tanítványa volt. Prācīnabarhiṣat király egy idő után annak köszönhetően, hogy különféle yajñákat hajtott végre, túlságosan belemerült a gyümölcsöző tettekbe. A különféle yajñāk végzésével az ember valóban eljuthat a felsőbb bolygórendszerekbe vagy a mennyek királyságaiba, ám semmiképpen sem szabadulhat fel vagy térhet haza Istenhez. Amikor a nagy szent, Nārada látta, hogy Dhruva Mahārāja leszármazottját a gyümölcsöző cselekedetek rossz útra terelik, megszánta őt, és személyesen ment el hozzá, hogy az élet végső áldásáról, a bhakti-yogáról tanítsa. Ez a huszonötödik fejezet rendkívül érdekfeszítő leírást ad arról, hogyan mutatta be burkoltan a bhakti-yoga rendszerét Nārada Muni Prācīnabarhiṣat királynak.