HU/SB 4.25.18
18. VERS
- hima-nirjhara-vipruṣmat-
- kusumākara-vāyunā
- calat-pravāla-viṭapa-
- nalinī-taṭa-sampadi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
hima-nirjhara—a jeges hegyi vízesésből; vipruṭ-mat—vízcseppeket hozva; kusuma-ākara—tavasz; vāyunā—a szél által; calat—mozgó; pravāla—ágak; viṭapa—fák; nalinī-taṭa—a lótuszvirágokkal teli tó partján; sampadi—bőséges.
FORDÍTÁS
A tóparti fák ágait a tavaszi szellő a jég borította hegységekből aláhulló zuhatagok vízcseppjeivel permetezte.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben a hima-nirjhara szó különösen fontos. A vízesés egyfajta folyékony hangulatot vagy rasát (kapcsolatot) képvisel. A testben különféle hangulatok, rasák, azaz ízek vannak. A legmagasabb rendű ízt (kapcsolatot) nemi íznek nevezik (ādi-rasa). Amikor ez az ādi-rasa, vagyis nemi vágy kapcsolatba kerül a Kāmadeva által mozgatott tavaszi szellővel, felfokozódik. Ezek tehát a rūpa, a rasa, a gandha, a śabda és a sparśa képviselői. A szellő sparśa, azaz tapintás. A vízesés rasa, vagyis íz, a tavaszi szellő (kusumākara) pedig az illat. Az élvezetnek e változatos formái mind nagyon kellemessé teszik az életet. Így bűvöl el bennünket az anyagi lét.