HU/SB 4.25.19
19. VERS
- nānāraṇya-mṛga-vrātair
- anābādhe muni-vrataiḥ
- āhūtaṁ manyate pāntho
- yatra kokila-kūjitaiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nānā—különféle; araṇya—erdei; mṛga—állatok; vrātaiḥ—csoportokkal; anābādhe—az erőszaknélküliség kérdésében; muni-vrataiḥ—mint a nagy szentek; āhūtam—mintha hívták volna; manyate—gondolja; pānthaḥ—utazó; yatra—ahol; kokila—a kakukkoknak; kūjitaiḥ—a kakukkolásával.
FORDÍTÁS
Ebben a légkörben még az erdő vadállatai is olyan ártatlanok és jóindulatúak voltak, mint a nagy szentek, s így senkit sem támadtak meg. Mindenhol a kakukkok hangja hallatszott, s aki csak arra járt, arra csábította ez a hangulat, hogy megpihenjen e szép kertben.
MAGYARÁZAT
A nyugodt családot a feleséggel és a gyermekekkel az erdő nyugodt légköréhez hasonlítják, ahol a gyerekek ártatlan állatkák. Azonban a feleséget és a gyerekeket svajanākhya-dasyunak hívják, magukat rokonoknak nevező rablóknak. A férj fáradságos munkával megkeresi a kenyérrevalót, ám az eredmény az, hogy felesége és gyerekei kifosztják, akárcsak az erdei tolvajok és rablók, akik megtámadják az embert, és elszedik a pénzét. Ennek ellenére a családi élet során a feleség és a gyermekek okozta bonyodalom olyannak tűnik, mint a kakukkok dala a családi élet kertjében. Aki ilyen boldogan él családjával, az ehhez a légkörhöz vonzódva arra vágyik, hogy családja, ha törik, ha szakad, örökké mellette legyen.