HU/SB 4.25.22
22. VERS
- sunāsāṁ sudatīṁ bālāṁ
- sukapolāṁ varānanām
- sama-vinyasta-karṇābhyāṁ
- bibhratīṁ kuṇḍala-śriyam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
su-nāsām—nagyon gyönyörű orr; su-datīm—rendkívül szép fogak; bālām—a fiatal leány; su-kapolām—szép homlok; vara-ānanām—gyönyörű arc; sama—ugyanolyan; vinyasta—elrendezett; karṇābhyām—mindkét fül; bibhratīm—csillogó; kuṇḍala-śriyam—szép fülbevalókat viselt.
FORDÍTÁS
A leánynak gyönyörű orra, foga és homloka volt. Hasonlóan szépséges fülét csillogó fülbevalók ékesítették.
MAGYARÁZAT
Az intelligencia teste élvezi az érzékkielégítés tárgyait, amelyek befedik: az illatot, a látványt és a hangot. A sunāsām („gyönyörű orr”) szó a szagláson keresztül tudást szerző érzékszervre utal. A száj az az eszköz, amely ízleléssel szerez információt: amikor megrágunk valamit, és nyelvünkkel megérintjük, megtudhatjuk, milyen ízű. A sukapolām („szép homlok”) szó a tiszta agyat jelzi, amely képes megérteni a dolgokat azok valójában. Az intelligencia segítségével az ember mindent rendbe tehet. A két fület díszítő fülbevalókat az intelligencia működése helyezte oda. Ezt a metaforikus leírást adja ez a vers a tudásszerzés formáiról.