HU/SB 4.25.28
28. VERS
- tvaṁ hrīr bhavāny asy atha vāg ramā patiṁ
- vicinvatī kiṁ munivad raho vane
- tvad-aṅghri-kāmāpta-samasta-kāmaṁ
- kva padma-kośaḥ patitaḥ karāgrāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tvam—te; hrīḥ—szégyenlősség; bhavānī—az Úr Śiva felesége; asi—vagy; atha—inkább; vāk—Sarasvatī, a tudás istennője; ramā—a szerencse istennője; patim—férjet; vicinvatī—keresve, rá gondolva; kim—te vagy; muni-vat—mint egy bölcs; rahaḥ—ezen a magányos helyen; vane—az erdőben; tvat-aṅghri—a lábad; kāma—vágyva; āpta—elért; samasta—minden; kāmam—kívánatos dolgot; kva—hol van; padma-kośaḥ—a lótuszvirág; patitaḥ—leesett; kara—a kézből; agrāt—az első részből, vagyis a tenyérből.
FORDÍTÁS
Ó, gyönyörű leány! Olyan vagy épp, mint a szerencse istennője, vagy mint az Úr Śiva hitvese, vagy a tudás istennője, az Úr Brahmā felesége. Minden bizonnyal az egyikük vagy, mégis, ahogy nézem, ebben az erdőben időzöl, s hallgatsz, akár a nagy bölcsek. Csak nem férjedet keresed? Bárki legyen az, pusztán, ha megérti, milyen hű vagy hozzá, minden gazdagság ura lesz. Azt hiszem, a szerencse istennője vagy, ám nem látom kezedben a lótuszvirágot. Kérlek, áruld el, hová dobtad!
MAGYARÁZAT
Mindenki azt gondolja, hogy tökéletes intelligenciával rendelkezik. Néha az emberek Umā, az Úr Śiva felesége imádatára használják az értelmüket, hogy szép feleségük legyen. Előfordul, hogy amikor valaki olyan bölcs akar lenni, mint az Úr Brahmā, intelligenciájával a tudás istennőjét, Sarasvatīt imádja. Vannak olyanok is, akik ha olyan gazdagok akarnak lenni, mint az Úr Viṣṇu, a szerencse istennőjét, Lakṣmīt imádják. Ebben a versben ezeket a kérdéseket Purañjana király teszi fel, a megzavarodott élőlény, aki nem tudja, mire használja az intelligenciáját. Az intelligenciát az Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálatában kell használni. Amint valaki így használja, a szerencse istennője azonnal a pártfogásába veszi. A szerencse istennője, Lakṣmī sohasem marad egyedül férje, Viṣṇu nélkül, így aztán aki az Úr Viṣṇut imádja, az azonnal elnyeri a szerencse istennőjének a kegyét. Senkinek sem szabad Rāvaṇához hasonlóan csak a szerencse istennőjét imádnia, mert Lakṣmī nem tud sokáig meglenni férje nélkül. Másik neve éppen emiatt Cañcalā, azaz nyughatatlan. Ebben a versben jól láthatjuk, hogy Purañjana az intelligenciánkat képviseli, miközben a leánnyal beszél. Nem csupán nagyra értékelte a lány szemérmességét, hanem egyre inkább vonzódott is hozzá. Valójában arra gondolt, hogy ő lesz a férje, ezért kérdezte arról, hogy vajon leendő férjére gondol-e, vagy már férjnél van. Jó példa ez a bhoga-icchára — az élvezet utáni vágyakozásra. Akit efféle vágyak vonzanak, az feltételekhez kötött lesz ebben az anyagi világban, aki pedig nem vonzódik így, az felszabadul. Purañjana király olyan szépnek találta a lányt, mintha a szerencse istennője lenne, ugyanakkor nem felejtette el azt sem, hogy a szerencse istennőjét csakis az Úr Viṣṇu élvezheti. Mivel kétségei támadtak, hogy vajon a lány tényleg a szerencse istennője-e, a lótuszvirágról kérdezte őt, amely hiányzott a kezéből. Az anyagi világ szintén a szerencse istennője, mert az Úr Viṣṇu irányítása alatt működik, ahogyan azt a Bhagavad-gītā elmondja (mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ sūyate sa-carācaram).
Az anyagi világot egyetlen élőlény sem élvezheti. Ha valaki arra vágyik, hogy élvezze, azonnal démonná válik, mint Rāvaṇa, Hiraṇyakaśipu vagy Kaṁsa. Rāvaṇa élvezni akarta a szerencse istennőjét, Sītādevīt, ezért elpusztult, egész családjával, minden pénzével és gazdagságával együtt. Azt a māyāt azonban, amelyet az Úr Viṣṇutól kapott, élvezheti az élőlény. Az érzékek és a vágyak kielégítése māyā élvezetét jelenti, s nem a szerencse istennőjéét.