HU/SB 4.25.29
29. VERS
- nāsāṁ varorv anyatamā bhuvi-spṛk
- purīm imāṁ vīra-vareṇa sākam
- arhasy alaṅkartum adabhra-karmaṇā
- lokaṁ paraṁ śrīr iva yajña-puṁsā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; āsām—ezek közül; varoru—ó, legszerencsésebb; anya-tamā—bárki; bhuvi-spṛk—érintve a földet; purīm—város; imām—ez; vīra-vareṇa—a nagy hős; sākam—vele; arhasi—megérdemled; alaṅkartum—díszíteni; adabhra—dicső; karmaṇā—akinek a tettei; lokam—világ; param—transzcendentális; śrīḥ—a szerencse istennője; iva—mint; yajña-puṁsā—minden yajña élvezőjével.
FORDÍTÁS
Ó, szerencsés leány! Úgy tűnik, egyike sem vagy az említett hölgyeknek, mert látom, hogy lábad a földet érinti. Ha azonban e bolygóról vagy, akkor miként a szerencse istennője, aki az Úr Viṣṇu társaságában egyre emeli a Vaikuṇṭha bolygók szépségét, úgy te is szebbé teheted ezt a várost, ha társamul szegődsz. Tudnod kell, hogy nagy hős és hatalmas király vagyok ezen a bolygón.
MAGYARÁZAT
A démonikus gondolkodás különbözik az odaadó mentalitástól. A bhakták tökéletesen tisztában vannak vele, hogy a szerencse istennőjét, aki Viṣṇu, Nārāyaṇa állandó társa, nem élvezheti egyetlen élőlény sem. Ezt a magasabb szintű megértést Kṛṣṇa-tudatnak hívják. Ennek ellenére azonban mindenki Nārāyaṇa gazdagságát utánozva akar boldog lenni. Ebben a versben Purañjana elmondja, hogy a lány csupán egyszerű halandónak tűnik. Ám vonzódik hozzá, ezért arra kéri, hogy legyen a társa, és így legyen olyan boldog, mint a szerencse istennője. Nagy hatalmú királyként mutatkozik be, hogy a lány elfogadja őt férjéül, s olyan boldog legyen, mint a szerencse istennője. Ha valaki az Istenség Legfelsőbb Személyisége alárendeltjeként akarja élvezni az anyagi világot, az istenfélő dolog. A démonok azonban úgy akarják ezt megtenni, hogy figyelmen kívül hagyják az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez a különbség egy démon és egy félisten között.
A versben szereplő bhuvi-spṛk szó nagyon fontos. Amikor a félistenek néha ellátogatnak erre a bolygóra, nem érnek a földhöz. Purañjana arról ismerte fel, hogy ez a lány nem tartozott a transzcendentális világhoz vagy a felsőbb bolygórendszerhez, hogy lába érintette a földet. Mivel ezen a világon minden nő azt akarja, hogy férje nagyon befolyásos, gazdag és hatalmas legyen, Purañjana, hogy megnyerje a lányt, ilyen személyiségként mutatkozott be. Az anyagi világban mindenki — legyen akár nő, akár férfi — élvezetre vágyik. A férfi egy szép nőt akar élvezni, a nő pedig egy hatalommal bíró, gazdag férfit. Minden olyan élőlényt, akinek ilyen anyagi vágyai vannak, puruṣának, élvezőnek hívnak. A felületes szemlélő számára úgy tűnhet, hogy a nő az, akit élveznek, a férfi pedig az élvező, belül azonban mindenki élvező. Ebben az anyagi világban ezért mindent māyānak neveznek.