HU/SB 4.25.44


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


44. VERS

upagīyamāno lalitaṁ
tatra tatra ca gāyakaiḥ
krīḍan parivṛtaḥ strībhir
hradinīm āviśac chucau


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

upagīyamānaḥ—énekelt róla; lalitam—nagyon szépen; tatra tatra—mindenütt; ca—is; gāyakaiḥ—az énekesek által; krīḍan—játszva; parivṛtaḥ—körbevéve; strībhiḥ—nőkkel; hradinīm—a folyó vizében; āviśat—belement; śucau—amikor nagyon meleg volt.


FORDÍTÁS

Dalnokok zengtek Purañjana király dicsőségéről és hőstetteiről. Nyáron a nagy forróság idején egy vízzel teli medencében hűsölt. Körbevette magát nőkkel, és élvezte a társaságukat.


MAGYARÁZAT

Az élőlény eltérően cselekszik különböző életszakaszaiban. Az egyik ilyen szakaszt jāgratának, ébredésnek nevezik, míg egy másik a svapna, az álom. Van egy olyan életszakasz, amelyet susuptinak, öntudatlan létnek neveznek, s a halál után is egy újabb életszakasz vár az élőlényre. Az előző vers az ébredő életet írta le: a férfi és a nő egybekeltek, és száz évig élvezték az életet. Ez a vers az élet álom szakaszát írja le: Purañjana napközben végzett tettei éjszaka is visszatükröződtek az álomban. Purañjana király az érzéki élvezetnek élt feleségével, és éjszaka ugyanebben az érzéki élvezetben volt része, más formában. Amikor egy férfi nagyon fáradt, mélyen alszik, amikor pedig egy gazdag ember nagyon fáradt, akkor kivonul kerti lakjába a barátnőivel, s ott a vízben élvezi a társaságukat. Ebben az anyagi világban ez a hajlam jellemzi az élőlényt. Sohasem elégszik meg egyetlen nővel, ha nem a brahmacarya elveinek megfelelően nevelték. Általában a férfiak természete az, hogy több nőt akarnak élvezni, és még az életük végén is olyan erős a nemi ösztönük, hogy öreg koruk ellenére fiatal lányok társaságára vágynak. Erős nemi ösztöne miatt az élőlényt így egyre erősebb kötelek kötik az anyagi világhoz.