HU/SB 4.29.5
5. VERS
- buddhiṁ tu pramadāṁ vidyān
- mamāham iti yat-kṛtam
- yām adhiṣṭhāya dehe ’smin
- pumān bhuṅkte ’kṣabhir guṇān
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
buddhim—intelligencia; tu—aztán; pramadām—a fiatal nő (Purañjanī); vidyāt—tudni kell; mama—enyém; aham—én; iti—így; yat-kṛtam—az intelligencia tette; yām—amely intelligencia; adhiṣṭhāya—menedéket véve nála; dehe—a testben; asmin—ez; pumān—az élőlény; bhuṅkte—szenved és élvez; akṣabhiḥ—az érzékek segítségével; guṇān—az anyagi természet kötőerőit.
FORDÍTÁS
A nagy szent, Nārada folytatta: Az ezzel kapcsolatban említett pramadā szó az anyagi intelligenciára, vagyis a tudatlanságra vonatkozik. Ezt így kell megértenünk. Amikor az élőlény ennél az intelligenciánál keres menedéket, akkor az anyagi testtel azonosítja magát. Az „én” és „enyém” anyagi tudat hatására az érzékein keresztül élvezetben és szenvedésben lesz része. Így esik az élőlény kelepcébe.
MAGYARÁZAT
Az anyagi létben az, amit intelligenciának neveznek, valójában tudatlanság. Azt, amikor az intelligencia megtisztul, buddhi-yogának nevezik. Más szóval azt, amikor az intelligencia összekapcsolódik Kṛṣṇa vágyaival, akkor buddhi-yogának vagy bhakti-yogának hívják. A Bhagavad-gītāban (BG 10.10) éppen ezért Kṛṣṇa azt mondja:
- teṣāṁ satata-yuktānāṁ
- bhajatāṁ prīti-pūrvakam
- dadāmi buddhi-yogaṁ taṁ
- yena mām upayānti te
„Akik szüntelen odaadással és szeretettel szolgálnak Engem, azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak Hozzám.”
Valódi intelligencia azt jelenti, hogy összekapcsolódunk az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Amikor ezt tesszük, az Istenség Legfelsőbb Személyisége belülről megadja az igazi intelligenciát, amelynek segítségével hazatérhetünk, vissza Istenhez. Az ebben az anyagi világban működő intelligenciát pramadānak nevezi ez a vers, mert az anyagi létben az élőlény tévesen azt tartja, hogy minden az ő tulajdona. Azt gondolja: „Én vagyok az ura mindennek, amit csak látok.” Ez tudatlanság. Igazából semmi sem az övé. Még a test és az érzékek sem tartoznak hozzá, mert az Úr kegyéből kapta őket, hogy az anyagi energián keresztül kielégítse különféle hajlamait. Valójában semmi sem az élőlényé, mégis őrülten vágyik mindenre, s azt állítja: „Ez az enyém. Ez az enyém. Ez az enyém.” Janasya moho ’yam ahaṁ mameti. Ezt nevezik illúziónak. Semmi sem az élőlényé, mégis azt állítja, hogy minden az ő tulajdona. Az Úr Caitanya Mahāprabhu azt tanácsolja, tisztítsuk meg ezt a hamis intelligenciát (ceto-darpaṇa-mārjanam). Amikor az intelligencia tükre megtisztult, elkezdődnek az élőlény valódi cselekedetei. Ez azt jelenti, hogy amikor valaki eljut a Kṛṣṇa-tudat síkjára, akkor az igazi intelligenciája működik. Tudja, hogy minden Kṛṣṇáé és semmi sem az övé. Amíg azt hiszi, hogy minden az ő tulajdona, addig anyagi a tudata, amikor pedig tökéletesen tisztában van azzal, hogy minden Kṛṣṇáé, akkor Kṛṣṇa-tudatú.