HU/SB 4.3.15
15. VERS
- ṛṣir uvāca
- evaṁ giritraḥ priyayābhibhāṣitaḥ
- pratyabhyadhatta prahasan suhṛt-priyaḥ
- saṁsmārito marma-bhidaḥ kuvāg-iṣūn
- yān āha ko viśva-sṛjāṁ samakṣataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ṛṣiḥ uvāca—a nagy bölcs, Maitreya mondta; evam—így; giritraḥ—az Úr Śiva; priyayā—kedves felesége által; abhibhāṣitaḥ—szólt hozzá; pratyabhyadhatta—válaszolt; prahasan—miközben mosolygott; suhṛt-priyaḥ—kedves a rokonoknak; saṁsmāritaḥ—emlékezve; marma-bhidaḥ—szívet fájdító; kuvāk-iṣūn—rosszindulatú szavak; yān—amely (szavak); āha—mondta; kaḥ—aki (Dakṣa); viśva-sṛjām—a kozmikus megnyilvánulás teremtőinek; samakṣataḥ—a jelenlétében.
FORDÍTÁS
Maitreya, a nagy bölcs így szólt: Az Úr Śiva, a Kailāsa-hegy megszabadítója mosolyogva válaszolt, amikor kedves felesége ekképpen szólt hozzá. Ezzel egy időben azonban visszaemlékezett Dakṣa rosszindulatú, szívet fájdító szavaira is, amelyeket az univerzum védelmezői előtt mondott.
MAGYARÁZAT
Amikor az Úr Śiva meghallotta, hogy felesége Dakṣáról beszél, a pszichológiai hatás az volt, hogy azonnal eszébe jutottak Dakṣa durva szavai, amelyekkel kirohant ellene az univerzum őreinek gyülekezetében. Az emlékek fájdalmat okoztak a szívének, mégis mosolygott, hogy feleségének örömet szerezzen. A Bhagavad-gītā elmondja, hogy a felszabadult lélek mindig higgadt marad, akár szenved, akár boldog az anyagi világban. Éppen ezért felmerülhet az a kérdés, miért bántották Dakṣa szavai az Úr Śivát, aki felszabadult lélek. Erre Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura ad választ. Az Úr Śiva ātmārāma, azaz tökéletes önmegvalósítással rendelkezik, mivel azonban ő felel a tudatlanság kötőerejéért, a tamo-guṇáért, néha hatással van rá az anyagi világbeli boldogság és szenvedés. Az anyagi világban és a lelki világban tapasztalható öröm és bánat között az a különbség, hogy a lelki világban minőség tekintetében a kettő hatása abszolút. Éppen ezért ha valaki szomorú az abszolút világban, ez az úgynevezett fájdalom mindig gyönyörként nyilvánul meg. Gyermekkorában egyszer az Úr Kṛṣṇát mamája, Yaśodā megbüntette, és az Úr Kṛṣṇa sírva fakadt. Könnyek hullottak a szeméből, ezt azonban nem szabad a tudatlanság kötőereje visszahatásának tekintenünk, hiszen ez az esemény transzcendentális boldogságot okozott. Amikor Kṛṣṇa játszott, néha úgy tűnt, bánatot okoz a gopīknak, de valójában cselekedeteit transzcendentális gyönyör itatta át. Ez a különbség az anyagi és a lelki világ között. A lelki világ, ahol minden tiszta, eltorzulva tükröződik ebben az anyagi világban. A lelki világban minden abszolút, ezért a látszólagos öröm és fájdalom lelki változatosságában csupán örök boldogság tapasztalható, míg az anyagi világban amiatt, hogy az anyagi természet kötőerői mindent beszennyeznek, az ember örömet és fájdalmat egyaránt érez. Ezért mivel az Úr Śiva felel a tudatlanság anyagi kötőerejéért, bánatot érzett annak ellenére, hogy a tökéletes önmegvalósítás szintjén áll.