HU/SB 4.3.18
18. VERS
- naitādṛśānāṁ sva-jana-vyapekṣayā
- gṛhān pratīyād anavasthitātmanām
- ye ’bhyāgatān vakra-dhiyābhicakṣate
- āropita-bhrūbhir amarṣaṇākṣibhiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; etādṛśānām—mint ez; sva-jana—rokonok; vyapekṣayā—attól függő; gṛhān—a házában; pratīyāt—az ember menjen; anavasthita—zavart; ātmanām—elme; ye—azok; abhyāgatān—vendégek; vakra-dhiyā—rideg fogadtatással; abhicakṣate—nézve; āropita-bhrūbhiḥ—felvont szemöldökkel; amarṣaṇa—dühös; akṣibhiḥ—szemmel.
FORDÍTÁS
Senki se lépjen más házába — még akkor sem, ha azt gondolja, hogy az a rokona vagy a barátja —, ha a házigazda elméje zavart, s felvont szemöldökkel, dühtől égő szemmel néz vendégére.
MAGYARÁZAT
Bármilyen alacsony származású is valaki, sohasem barátságtalan a gyermekeivel, a feleségével és legközelebbi rokonaival szemben. Még a tigris is kedves a kölykeihez, hiszen az állatvilágban minden állat szépen bánik a kölykével. Satī Dakṣa lánya volt, ezért bármilyen kegyetlen és alávaló volt is Dakṣa, az lett volna a természetes, ha szépen fogadja őt. Itt azonban az anavasthita szó arra utal, hogy az ilyen emberben nem lehet megbízni. A tigrisek nagyon kedvesek a kölykeikhez, de azt is tudjuk, hogy néha felfalják őket. A gonosz emberekben nem szabad megbízni, mert mindig ingatagok. Satīnak Śiva azt a tanácsot adta, hogy ne menjen apja házába, hiszen nem helyes, ha egy ilyen apát rokonának tart, és szívélyes meghívás nélkül az otthonába látogat.