HU/SB 4.3.19
19. VERS
- tathāribhir na vyathate śilīmukhaiḥ
- śete ’rditāṅgo hṛdayena dūyatā
- svānāṁ yathā vakra-dhiyāṁ duruktibhir
- divā-niśaṁ tapyati marma-tāḍitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tathā—így; aribhiḥ—ellenség; na—nem; vyathate—bánt; śilīmukhaiḥ—a nyilakkal; śete—megnyugszik; ardita—szomorú; aṅgaḥ—egy rész; hṛdayena—a szív által; dūyatā—bánkódva; svānām—rokonoknak; yathā—mint; vakra-dhiyām—álnok; duruktibhiḥ—durva szavakkal; divā-niśam—nappal és éjjel; tapyati—szenved; marma-tāḍitaḥ—akit megbántottak érzéseiben.
FORDÍTÁS
Az Úr Śiva folytatta: Ha valakit az ellenség nyilai találnak el, nem érez olyan fájdalmat, mint amikor egy rokon kegyetlen szavai sebzik meg, mert az ilyen fájdalom éjjel és nappal szakadatlanul égeti a szívét.
MAGYARÁZAT
Satī valószínűleg úgy döntött, hogy vállalja a kockázatot, elmegy apja házába, s eltűri, ha apja barátságtalanul szól hozzá, ahogyan néha a fiú is eltűri szülei szemrehányásait. Az Úr Śiva azonban figyelmeztette, hogy nem lesz képes elviselni a kegyetlen szavakat, hiszen a természetes lélektan alapján az ember elviseli, ha az ellenség bántja, mert az ellenség által okozott fájdalom természetes, de ha valakit egy rokon éles szavai sebeznek meg, az éjjel és nappal szűnni nem akaró fájdalmat okoz neki, s néha a seb annyira elviselhetetlenné válik, hogy az ember öngyilkosságot követ el.