HU/SB 4.3.20
20. VERS
- vyaktaṁ tvam utkṛṣṭa-gateḥ prajāpateḥ
- priyātmajānām asi subhru me matā
- tathāpi mānaṁ na pituḥ prapatsyase
- mad-āśrayāt kaḥ paritapyate yataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vyaktam—világos; tvam—te; utkṛṣṭa-gateḥ—a legpéldásabban viselkedik; prajāpateḥ—Prajāpati Dakṣának; priyā—kedvence; ātmajānām—a leányok közül; asi—te vagy; subhru—ó, gyönyörű szemöldökű; me—enyém; matā—tekintett; tathā api—mégis; mānam—tisztelet; na—nem; pituḥ—apádtól; prapatsyase—találkozni fogsz; mat-āśrayāt—amiatt, hogy kapcsolatban állsz velem; kaḥ—Dakṣa; paritapyate—fájdalmat érez; yataḥ—akitől.
FORDÍTÁS
Kedves fehér bőrű feleségem! Mindenki tudja, hogy számtalan leánya közül te vagy Dakṣa kedvence, házában mégsem fogadnak majd tisztelettel, mert az én feleségem vagy, s bánni fogod, hogy kapcsolatban állsz velem.
MAGYARÁZAT
Az Úr Śiva azzal érvelt, hogy még ha Satī egyedül, férje nélkül menne, akkor sem fogadnák szívesen, mert az ő felesége. A tragédiára még akkor is megvolt minden esély, ha egyedül akart volna menni. Az Úr Śiva éppen ezért burkoltan arra kérte, ne menjen apja házába.