HU/SB 4.3.22
22. VERS
- pratyudgama-praśrayaṇābhivādanaṁ
- vidhīyate sādhu mithaḥ sumadhyame
- prājñaiḥ parasmai puruṣāya cetasā
- guhā-śayāyaiva na deha-mānine
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
pratyudgama—felállva ülőhelyéről; praśrayaṇa—üdvözölve; abhivādanam—hódolatot; vidhīyate—szánni; sādhu—megfelelő; mithaḥ—kölcsönösen; su-madhyame—kedves fiatal feleségem; prājñaiḥ—a bölcs által; parasmai—a Legfelsőbbnek; puruṣāya—a Felsőléleknek; cetasā—intelligenciával; guhā-śayāya—a testben lakozó; eva—bizonyára; na—nem; deha-mānine—annak, aki a testtel azonosítja magát.
FORDÍTÁS
Kedves fiatal feleségem! A barátok és rokonok valóban kölcsönösen üdvözlik egymást azzal, hogy felállnak, köszöntik egymást és hódolatukat ajánlják. Ám azok, akik a transzcendentális síkra emelkedtek, intelligensek, s tiszteletüket a testben lakozó Felsőléleknek ajánlják, nem pedig annak a személynek, aki a testtel azonosítja magát.
MAGYARÁZAT
Felhozhatnánk azt az érvet, hogy mivel Dakṣa az Úr Śiva apósa volt, az Úr Śivának valóban kötelessége lett volna tiszteletét ajánlania neki. Erre az érvre ez a vers ad választ: amikor egy művelt ember üdvözlésképpen feláll vagy hódolatát ajánlja, akkor a Felsőlélek iránt mutatja ki tiszteletét, aki mindenki szívében ott lakozik. A vaiṣṇavák között ezért láthatjuk, hogy még a lelki tanítómester is azonnal viszonozza a hódolatot, ha tanítványa ajánlja fel neki, mert az kölcsönösen nem a testnek, hanem a Felsőléleknek szól. A lelki tanítómester emiatt szintén felajánlja hódolatát a Felsőléleknek, aki tanítványa testében lakozik. Az Úr azt mondja a Śrīmad-Bhāgavatamban, hogy értékesebb, ha valaki a bhaktájának ajánlja tiszteletét, mint ha Neki mutatná ki hódolatát. A bhakták nem azonosítják magukat testükkel, tehát ha egy vaiṣṇava előtt mutatjuk ki megbecsülésünket, az valójában Viṣṇunak szól. Az írások kijelentik, hogy az etikett szerint a szívben lakozó Felsőlélek miatt az embernek azonnal fel kell ajánlania hódolatát, amint meglát egy vaiṣṇavát. Egy vaiṣṇava a testet Viṣṇu templomának látja. Az Úr Śiva Kṛṣṇa-tudatba merülve már felajánlotta tiszteletét a Felsőléleknek, így ezzel Dakṣának is, aki testével azonosította magát. Nem volt szükség arra, hogy testének ajánlja hódolatát, hiszen ezt egyetlen védikus szabály sem írja elő.