HU/SB 4.3.23
23. VERS
- sattvaṁ viśuddhaṁ vasudeva-śabditaṁ
- yad īyate tatra pumān apāvṛtaḥ
- sattve ca tasmin bhagavān vāsudevo
- hy adhokṣajo me namasā vidhīyate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sattvam—tudat; viśuddham—tiszta; vasudeva—Vasudeva; śabditam—ismert; yat—mert; īyate—feltárul; tatra—ott; pumān—a Legfelsőbb Személy; apāvṛtaḥ—minden befedés nélkül; sattve—tudatban; ca—és; tasmin—abban; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; vāsudevaḥ—Vāsudeva; hi—mert; adhokṣajaḥ—transzcendentális; me—általam; namasā—hódolattal; vidhīyate—imádott.
FORDÍTÁS
Tiszta Kṛṣṇa-tudatban örökké hódolatomat ajánlom az Úr Vāsudevának. A Kṛṣṇa-tudat mindig tiszta tudat, amelyben az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Vāsudeva leplezetlenül tárul fel az ember előtt.
MAGYARÁZAT
Eredeti, örök helyzetében az élőlény tiszta. Asaṅgo hy ayaṁ puruṣaḥ. A védikus irodalomban az áll, hogy a lélek mindig tiszta, és sohasem szennyezi be az anyaggal való kapcsolat. A lélek azonosítása a testtel csupán egy félreértésnek köszönhető. Ha valaki teljesen Kṛṣṇa-tudatossá válik, arról tudhatjuk, hogy visszakerült tiszta, eredeti helyzetébe. Ezt a létállapotot śuddha-sattvának nevezik, ami azt jelenti, hogy transzcendentálisan az anyagi tulajdonságok fölött áll. Ez a śuddha-sattva lét közvetlenül a belső energia irányítása alatt áll, ezért ebben az állapotban az anyagi tudat működése megszűnik. Amikor például a vasat tűzbe tartjuk, az felmelegszik, és amikor izzani kezd, akkor annak ellenére, hogy vas, úgy viselkedik, mint a tűz. Ugyanígy van ez a rézzel is: amikor a rezet elektromossággal töltjük fel, többé nem rézként, hanem elektromosságként viselkedik. A Bhagavad-gītā (BG 14.26) szintén megerősíti, hogy akik tiszta odaadó szolgálatot végeznek az Úrnak, azok azonnal a tiszta Brahman helyzetébe emelkednek:
- māṁ ca yo ’vyabhicāreṇa
- bhakti-yogena sevate
- sa guṇān samatītyaitān
- brahma-bhūyāya kalpate
Ezért ahogyan ez a vers is leírja, a śuddha-sattva az a transzcendentális helyzet, amelyet pontos szakkifejezéssel vasudevának neveznek. Vasudeva a neve annak a személynek is, akiből Kṛṣṇa megjelenik. Ez a vers megmagyarázza, hogy a tiszta állapotot vasudevának hívják, mert ekkor Vāsudeva, az Istenség Legfelsőbb Személyisége leplezetlenül tárja fel Magát. Ahhoz tehát, hogy az ember tiszta odaadó szolgálatot végezhessen, anélkül kell követnie az odaadó szolgálat szabályait, hogy a gyümölcsöző cselekedetek vagy az elmebeli spekuláció útján szerzett anyagi haszonra vágyna.
A tiszta odaadó szolgálat során az ember pusztán kötelességből, minden szándék nélkül szolgálja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, s az anyagi körülmények sem akadályozzák. Ezt nevezik śuddha-sattvának vagy vasudevának, mert ebben az állapotban a Legfelsőbb Személy, Kṛṣṇa felfedi Magát a bhakta szívében. Śrīla Jīva Gosvāmī a Bhagavat-sandarbhában nagyon szépen leírja ezt a vasudeva vagy śuddha-sattva szintet. Elmagyarázza, hogy az aṣṭottara-śata (száznyolc) kifejezést azért teszik hozzá a lelki tanítómester nevéhez, hogy jelezzék: a śuddha-sattva, a vasudeva transzcendentális síkján van. A vasudeva szót más értelemben is használják. Többek között azt is jelenti: „aki mindenhol jelen van”, azaz „mindent átható”. A Napot szintén vasudeva-śabditamnak hívják. A vasudeva szó több jelentést takar, de bármilyen értelemben használjuk, Vāsudeva mindig a mindent átható vagy helyhez kötött Istenség Legfelsőbb Személyiségét jelenti. A Bhagavad-gītāban (BG 7.19) szintén azt találjuk: vāsudevaḥ sarvam iti. Ha megértjük Vāsudevát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és meghódolunk Neki, az az igazi megvalósítás. Vasudeva jelenti azt az alapot, amelyen Vāsudeva, az Istenség Legfelsőbb Személyisége megnyilvánul. Amikor valaki mentes az anyagi természet szennyétől, és tiszta Kṛṣṇa-tudatban, azaz a vasudeva állapotban van, Vāsudeva, a Legfelsőbb Személy megnyilvánul a számára. Ezt az állapotot kaivalyának is hívják, ami tiszta tudatot jelent. Jñānaṁ sāttvikaṁ kaivalyam. Amikor valakit a tiszta, transzcendentális tudás jellemez, akkor a kaivalya állapotában van. Ezért vasudeva kaivalyát is jelent. Ezt a szót általában az imperszonalisták használják. A személytelen kaivalya nem a megvalósítás végső állapota, de a Kṛṣṇa-tudatos kaivalya, amikor az ember megérti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, sikert jelent. Ebben a tiszta állapotban a hallás, az éneklés, az emlékezés stb. segítségével, a Kṛṣṇa tudományának megismerésében tett fejlődés révén az ember megértheti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ezek a tettek mind a Legfelsőbb Úr belső energiájának irányítása alatt állnak.
A belső energia működéséről szintén ír ez a vers. Apāvṛtaḥ, mondja róla, ami azt jelenti, hogy nem fedi semmilyen lepel. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, valamint neve, formája, természete s minden, ami Hozzá tartozik transzcendentális, ezért túl van az anyagi természeten, így az anyagi érzékek segítségével lehetetlen bármelyiket is megérteni. Amikor az érzékek a tiszta odaadó szolgálat végzése következtében megtisztulnak (hṛṣīkeṇa hṛṣīkeśa sevanaṁ bhaktir ucyate), a tiszta érzékekkel leplezetlenül lehet látni Kṛṣṇát. Itt felmerülhet az a kérdés, hogy ha a bhakta valójában ugyanazzal az anyagi létbeli testtel rendelkezik, hogyan lehetséges, hogy az odaadó szolgálat következtében ugyanezek az anyagi szemek megtisztulnak. Az Úr Caitanya ezt azzal a példával szemléltette, hogy az odaadó szolgálat megtisztítja az elme tükrét. Egy tiszta tükörben élesen látjuk arcvonásainkat, s az elme tükrének megtisztításával az ember ugyanígy világos képet nyerhet az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről. A Bhagavad-gītā (BG 8.8) kijelenti: abhyāsa-yoga-yuktena. Ha valaki eleget tesz az odaadó szolgálatban előírt kötelességeinek — cetasā nānya-gāminā —, azaz csupán hall Istenről és énekel Róla, s ha elméje örökké elmerül az éneklésben és hallásban, és nem hagyja, hogy bárhová elkalandozzon, akkor képes lesz arra, hogy megvalósítsa az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ahogyan az Úr Caitanya megerősítette, a bhakti-yoga folyamatának segítségével — amely a hallással és az énekléssel kezdődik — az ember megtisztíthatja a szívét és az elméjét, s így tisztán láthatja az Istenség Legfelsőbb Személyiségének az arcát.
Az Úr Śiva elmondta, hogy szívében ő mindig Vāsudevára, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondol, hiszen a Legfelsőbb Úr jelen van az elméjében és a szívében, ezért állandóan hódolatát ajánlja ennek a Legfelsőbb Istenségnek. Más szóval az Úr Śiva mindig transzban, samādhiban van. Ezt a samādhit nem a bhakta, hanem Vāsudeva irányítja, mivel az Istenség Legfelsőbb Személyisége egész belső energiája az Ő utasítása alapján működik. Természetesen az anyagi energia szintén az Ő utasítása szerint működik, de közvetlen akarata főként lelki energiáján keresztül érvényesül. Így hát lelki energiája segítségével tárja fel Magát. A Bhagavad-gītāban (BG 4.6) olvashatjuk: sambhavāmy ātma-māyayā. Ātma-māyayā belső energiát jelent. Az Úr, ha kedve tartja, feltárja Magát belső energiája segítségével, amikor elégedett a bhakta transzcendentális szerető szolgálatával. A bhakta sohasem követelőzik, sohasem mondja: „Kedves Uram, kérlek, gyere ide, hogy láthassalak!” A bhakta helyzete nem engedi meg, hogy azt parancsolja az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, hogy járuljon elé, vagy táncoljon előtte. Nagyon sok állítólagos bhakta van, aki megparancsolja az Úrnak, hogy jelenjen meg és táncoljon előtte. Az Úr azonban nem tartozik engedelmességgel senkinek. Ennek ellenére ha elégedett az ember tiszta odaadó cselekedeteivel, akkor felfedi Magát. Éppen ezért ebben a versben az adhokṣaja szó nagyon jelentőségteljes, mert azt jelzi, hogy anyagi érzékeinkkel sohasem leszünk képesek megvalósítani az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Senki sem ismerheti meg Őt csupán a spekulatív elme segítségével, de ha valaki vágyik rá, akkor felülkerekedhet érzékeinek minden anyagi cselekedetén, s ekkor az Úr lelki energiáját megnyilvánítva feltárja Magát a tiszta bhakta előtt. Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége megnyilvánul tiszta bhaktája előtt, a bhaktának nincs más kötelessége, mint hogy tiszteletteljes hódolatát ajánlja Neki. Az Abszolút Igazság saját formájában mutatja meg Magát a bhaktának. Ő nem forma nélküli. Vāsudeva nem forma nélküli, hiszen ebben a versben az áll, hogy amint az Úr feltárja Magát, a bhakta a hódolatát ajánlja Neki. Hódolatunkat csak egy személynek ajánlhatjuk, egy személytelen valaminek sohasem. Nem szabad elfogadnunk azt a māyāvāda magyarázatot, hogy Vāsudeva személytelen. Ahogy a Bhagavad-gītā mondja: prapadyate, az ember meghódol. Az ember egy személynek hódol meg, nem pedig a személytelen egységnek. Ha meghódolásról, azaz a hódolat felajánlásáról beszélünk, e meghódolás vagy hódolat mindig egy személyre irányul.