HU/SB 4.4.16
16. VERS
- kiṁ vā śivākhyam aśivaṁ na vidus tvad anye
- brahmādayas tam avakīrya jaṭāḥ śmaśāne
- tan-mālya-bhasma-nṛkapāly avasat piśācair
- ye mūrdhabhir dadhati tac-caraṇāvasṛṣṭam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kim vā—vajon; śiva-ākhyam—Śivának nevezik; aśivam—kedvezőtlen; na viduḥ—nem tudják; tvat anye—rajtad kívül más; brahma-ādayaḥ—Brahmā és mások; tam—őt (az Úr Śivát); avakīrya—kócos; jaṭāḥ—fürtökbe göndörödött haj; śmaśāne—a krematóriumban; tat-mālya-bhasma-nṛ-kapālī—akit emberi koponyákból készült füzér díszít, és akinek testét hamu borítja; avasat—társul; piśācaiḥ—démonokkal; ye—aki; mūrdhabhiḥ—fejjel; dadhati—helyezi; tat-caraṇa-avasṛṣṭam—a lótuszlábáról lehulló.
FORDÍTÁS
Azt gondolod, hogy a nálad kiválóbb és tiszteletreméltóbb személyiségek, mint amilyen az Úr Brahmā, nem ismerik ezt a szerencsétlenséget okozó személyt, akinek a neve Úr Śiva? A krematóriumban élvezi a démonok társaságát, zilált hajtincsei egész testét beborítják, emberi koponyákból készült füzért visel, s testét a halottégető hamuja fedi, ám e kedvezőtlen tulajdonságok ellenére a kiváló személyiségek, köztük Brahmā is, nagyra becsülik őt: elfogadják a lótuszlábának felajánlott virágokat, s nagy tisztelettel érintik a fejükhöz.
MAGYARÁZAT
Nem túl hasznos elítélni egy olyan kiváló személyiséget, mint az Úr Śiva — jelenti ki felesége, Satī, hogy megszilárdítsa férje felsőbbrendűségét. „Az Úr Śiváról azt mondod, balszerencsét hoz — jelentette ki Satī először —, mert a démonokkal társul a krematóriumokban, mert testét a halottak hamvai borítják, s mert emberi koponyákból készült füzért visel. Sok hibát találtál benne, azt azonban nem tudod, hogy az ő helyzete mindig transzcendentális. Igen, kedvezőtlennek tűnik, de miért tisztelik lótuszlábának porát az olyan személyiségek, mint Brahmā, és miért helyezik fejükre nagy tisztelettel azokat a füzéreket, amelyekre te olyan rossz szemmel nézel?” Erényes nő és az Úr Śiva felesége lévén Satīnak kötelessége volt, hogy megszilárdítsa az Úr Śiva kimagasló helyzetét — nemcsak érzéseire, hanem a tényekre támaszkodva. Az Úr Śiva nem közönséges élőlény, ez a védikus írások végkövetkeztetése. Ő nem áll sem az Istenség Legfelsőbb Személyisége, sem a közönséges élőlények síkján. Brahmā szinte minden esetben közönséges élőlény. Néha, amikor nincsen arra alkalmas közönséges élőlény, Brahmā posztját az Úr Viṣṇu egy kiterjedése foglalja el, de a legtöbb esetben az univerzum egyik nagyon jámbor élőlénye kerül ebbe a helyzetbe. Az Úr Śiva így eredetileg magasabb rangot élvez, mint Brahmā, noha Brahmā fiaként jelent meg. Ez a vers megemlíti, hogy még a Brahmāhoz hasonló személyiségek is elfogadják az Úr Śiva lótuszlábáról származó kedvezőtlennek nevezett virágokat és port. A nagy bölcsek, például Marīci, Atri, Bhṛgu és a többiek a kilenc nagy bölcs, Brahmā leszármazottjai közül ugyanígy tisztelik az Úr Śivát, mert mindannyian tudják, hogy nem közönséges élőlény.
Sok Purāṇa beszámol arról, hogy néha egy-egy félisten olyan kimagasló helyzetbe kerül, hogy közel azonos szinten áll az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Azonban minden írás megerősíti azt a végkövetkeztetést, hogy az Úr Viṣṇu az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Az Úr Śiváról a Brahma-saṁhitā azt írja, olyan, mint a túró vagy a joghurt. A túró nem különbözik a tejtől. A tej túróvá alakul át, így bizonyos értelemben a túró egyben tej is. Az Úr Śiva bizonyos értelemben az Istenség Legfelsőbb Személyisége, másrészt azonban nem az, ahogyan a túró is tej, noha különbséget kell tennünk a kettő között. A védikus irodalom leírást ad erről. Ha azt látjuk, hogy egy félisten látszólag emelkedettebb helyzetet foglal el az Istenség Legfelsőbb Személyiségénél, ez csak azért van, hogy az Úr felhívja a bhakta figyelmét erre a félistenre. A Bhagavad-gītā (BG 9.25) is leírja, hogy ha valaki egy bizonyos félistent akar imádni, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki ott lakozik mindenki szívében, egyre jobban megerősíti benne a ragaszkodását ahhoz a félistenhez, hogy így eljuthasson a félisten birodalmába. Yānti deva-vratā devān. A félistenek imádatával az ember eljuthat a félistenek lakhelyére, s ugyanígy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének imádata következtében a lelki világba kerülhet. A védikus irodalom ezt több helyen is megemlíti.
Satī ebben a versben az Úr Śivát dicsőíti. Mindezt egyrészt az iránta érzett tiszteletből teszi, hiszen a férje, másrészt pedig kiemelkedő, a közönséges élőlényekénél, sőt még az Úr Brahmāénál is magasabb rendű helyzete miatt.
Az Úr Śiva helyzetét az Úr Brahmā is elfogadja, ezért Dakṣának, Satī apjának is el kellett volna ismernie őt. Ez volt Satī szavainak lényege. Valójában nem azért jött apja házába, hogy részt vegyen a szertartáson, noha férjének — mielőtt útnak indult — azt az indokot hozta fel, hogy látni szeretné nővérét és anyját. Ez csak ürügy volt csupán, mert szíve mélyén valójában arra vágyott, hogy meggyőzze apját, Dakṣát, milyen hasztalan dolog folytatnia a gyűlölködést az Úr Śiva ellen. Ez volt legfőbb célja. Amikor azonban képtelen volt meggyőzni apját, lemondott arról a testről, amit tőle kapott, ahogyan ezt a következő versek majd elmondják.